Bence-nap

Arra ébredtem, hogy ma van Bencu névnapja. Szerettem volna valami különlegessel meglepni az éteren keresztül. Először azt terveztem, elmegyek arra a helyre, ahol az apartmanja volt 2007-ben és készítek pár képet a környékről, mert nagyon szeretett ott lakni. Aztán eszembe jutott, hogy az elutazásom előtt pár héttel örömmel újságolta, hogy Buenos Airesben van egy bűvészbolt és oda feltétlen el kell menjek. Nézem a térképen, a boltocska pár utcával az előző esti milonga helyszín mellett van. Vajon mennyi ennek az esélye...

Norbival mára szokásos sétát és cipőtúrát terveztünk, mert vele lehet menni mindenhova, emiatt is vártam már nagyon. És jó fej, mert a kis kitérőben is simán benne van. Először elindulunk felfedezni azt a helyet, ahonnan Éváék szokták beszerezni reggelente a medialunast. Itt ez kihagyhatatlan. A Paraguay és Pueyrredon sarkán csak egy étterem jöhet szóba. La docena-t vagyis tizenkettőt kérünk, mert egy tucat csak huszonkét peso. Friss és forró, tejeskávéba mártva mennyei.

Miután degeszre ettük magunkat felkerekedünk. Könnyen eltalálunk a Carlos Calvo utcába, ujjongok, amikor meglátom a Bar Mágico cégértábláját.

Csengetünk. Piercinges srác nyit ajtót és bevezet a kicsiny boltba, ami zsúfolásig van trükkökkel. Mit is vegyek? Egyből kiszúrom a Tango feliratú érméket, mindenféle pénznemből van, az argentin centavo pont jó lesz. Az eladó bemutatja a trükköt, én meg vigyorgok, ez Bencének való :)

Szóval a férjem bűvész? Akkor még megmutatja a bűvészszínházat is! Gyönyörűen berendezett kisterem. Büszkén mondja, hogy itt minden pénteken előadás van. Aztán előkerül a tulaj, Marcelo Insúa, művésznevén Mr. Tango is, aki biztosít afelől, hogy most olyat mutat, amit Bence még nem látott. Bevezet a close up terembe, ahol saját maga alakította ki és rendezte be a színpadot. A nézők emelkedő padsorokon foglalhatnak helyet.

Bűvészszínház

Close up színpad

Már ettől is ámulok, amikor egyszercsak megjelenik egy díjjal. Az idei FISM bűvészvilágbajnokságon feltaláló kategóriában első helyzett lett! Kattogtattam a fotómasinát és dedikáltattam a kis érmés ajándékot.

Nagyon közvetlen volt, beszélgettünk a bűvészversenyről, tangóról, Buenos Airesről. Mutattam neki Bencéről videót, elismerően és őszintén örült, hogy gyermekbűvész. Aztán vissza kellett mennie dolgozni, elköszöntünk. Nagyon boldogok voltunk, hogy sikerült a meglepetés, ennyi mindenre nem számítottunk, már alig vártam, hogy megoszthassam Bencuval.

Ismét buszra szálltunk, majd a parlamentnél, vagyis Congreso-nál le, hogy megörökítsük.

Továbbséta a Neotangohoz Norbi-cipőt nézni. Volt pár karakteres fazon, de végül leszűkítettük egy fekete-fehérre, amiből megintcsak a Mundial miatt nem volt a méretében. Átmentünk a szemben lévő Tango Leike-be, de ott a választék egyenesen siralmas volt. Norbi meg is kérdezte, ez mind? Ráadásul a hároméve még Soy portena márkájú sneaker-eket is saját név alatt árulják.

Mielőtt továbbmentünk volna beültünk egy hotdogra vagyis pancho-ra. Aztán felszálltunk egy buszra, ami végigaraszolt a Corrientesen, városnézhettünk egészen a Casa Rosada-ig.

Corrientes

Plakát

Itt Quilmes pólós tüntetőkön nyomakodtunk keresztül, aztán már csak békésen fotózgattunk és élveztük a napsütést.

Casa Rosada

Catedral Metropolitana

Hazafelé metróztunk

Az olasz lánynak ez lesz az utolsó estéje, a többiekkel megbeszéltük, hogy az esti milongán találkozunk vele. Végül úgy alakult, hogy egyedül indultam el az El Beso-ba. "Cuando tú pasas caminando por las tardes.. " az utcán sétálva elképzeltem, hogy itt élek és ez csak egy átlagos este, amikor milongára megyek. Mint otthon.

A háziasszony nem ismer, hátrébb kapok helyet. Ma este Lujos milonga van, a korosztály inkább idősebb, sem ismerőst, sem a lányokat még nem látom. Ez is összeszokott társaságnak tűnik, mint az előző esti milongán, így a véletlenre bízom magam. Kellemeseket táncolok. Van néhány jóvágású sötéthajú mácsó is, akik nagy vagányan ülnek és időnként egy-két jónővel táncolnak. Pár tekintetnél többször nem is próbálkozom náluk. Aztán befutnak a lányok is, de ők már csak a leghátsó sorban kapnak helyet, ahová a párokat is ültetik. Felkínálom a helyem az olasz leányzónak, elvégre mégis csak az ő estéje, de nem fogadja el. Amikor egy tandából visszaérek a pincérlány letesz elém egy pohár pezsgőt. Nézek hátra, a lányok küldték :)

Aztán nem sokkal a vége előtt tanakodunk hová menjünk tovább, a legtöbb táncos a Nino bient javasolja. Kifelé menet az egyik magát leszemezni nem engedő mácsó odajön hozzám, egy hatalmas puszit nyom az arcomra és mosolyogva elköszön. Meglepődöm? Nem.

Éjfél után érkezünk a Nino bien-be. Amikor félrehúzom a függönyt fantasztikus milonga hangulat tárul elém, a parkett zsúfolásig van.

Jó helyen kapunk asztalt. Én egyelőre csak nézelődöm, ilyen tömegben nem kockáztatok. Aztán megjelenik a legutóbbi Cachirulo milongán megismert tanár srác. Nagyon megörül nekem, kézenfog és már visz is a parkettre. Ismerősöknél már elhagyhatók a konvenciók. Még mindig elakad a lélegzetem az ölelésétől. Amikor visszamegyünk kedvesen összeborzolja a hajam, mintha azt mondaná jól van kölyök. Ezen a féltekén ez teljesen természetes. Nem ismeritek egymást, különböző világból jöttök és mégis egy táncölelésben vagy akár egy összenézésben az utcán mélyen megérintitek egymást. Itt amúgy nyíltan megnézik egymást az emberek és hosszan szemeznek veled a metrón vagy az étteremben. Nem feltétlenül férfi-nő viszonyról beszélek, hanem a lelkek táncáról és találkozásáról. Az ilyen jellegű spiritális élmények Buenos Aires bármelyik rezdülésében benne lehetnek, nem kell emiatt tangózni, bár ott sokkal gyakoribb. Néha szorosan ölelnek a meghatottságtól egy-egy tanda után. Hogy ez argentin chamuso (kamu kedveskedés) vagy sem, nem tudom, de aznap éjjel a Nino bienben csak ilyen táncaim voltak.

Az olasz és a kanadai lány

Hajnalban nagyvilági nők módjára hazataxiztunk, az olasz lány helyettünk is szórta a pesokat, másnap hazamegy, már úgysem tudja mire költeni. A három milonguera a hátsó ülésen olyan volt, mint Szutyejev három kiscicája.