Conexión

A szerdai napot is nyújtással, gyakorlással kezdtük egészen délutánba nyúlóan. Nagyon jó, hogy itt helyben van a kis terem. És az is, hogy nincs hőség, így nem olyan fárasztó a több órás gyakorlás. Egész nap esik az eső, de bent tangózene szól.

Endru kitartóan giro-zik

Estefelé szeretnék eljutni a Lo de Celia nevű milongára, de végül úgy döntünk, hogy ezen a héten még a gyakorlást helyezzük előtérbe, aztán Jucika mehet amerre szeretne. A Carlos Perez féle practika minden héten hétfőn és szerdán van, úgyhogy ismét nekivágunk Villa Urquiza-nak és elindulunk Sunderlandbe.
Eső, busz... kihúztuk a vasalót? Újra nekivágunk, ezúttal fotózok is:

Ződséges

A kiosco-ból (trafik) este rács mögül adják az árut.

A megállóban egy idős bácsit figyelek. A falnak támaszkodva tud csak járni. Egy üzlet bejáratánál egy ázsiai srác cigizik, szó nélkül megfogja a bácsi kezét, amíg át nem ér az üzlet előtt és a következő falhoz vezeti. Az ittenieknek amúgy annyira természetes az érintés, hogy ha megfogom valakinek a karját, mert nem hallja, hogy szólok neki, szinte észre sem veszi.

A praktica-ról félórát késünk, így már csak a kedvenc technika rész végére érünk oda, de még utánunk is érkeznek. Azért kicsit még beállunk, de alig van hely, annyian vannak.

Rosa Forte vezeti a női praktikát, míg a fiúk sétálnak

Aki nem lép egyszerre..

A közös gyakorláskor Perez bácsi többször is odajön, "muy buen, muy bien chicos". Megint mondd pár dolgot, de amúgy is van valami itt a levegőben, ami miatt valamire mindig ráérzünk, amikor itt vagyunk practikán. Most például a conexiónra. Annyira érdekes. Elmondják százszor, a legelső tangóórádon is ezzel kezdesz, aztán te is elmondod százszor annak, aki a tangóról kérdez. Férfi és nő összekapcsolódik. És mégis el kellett ide utaznunk, hogy igazán ráérezzünk. Ha ugyanazt a dolgot többféleképpen magyarázod, több szemszögből közelíted, lehet, hogy csak egy fog elérni a másik félhez, de az nagyon. Azthiszem velem is ez történt most. Még Mario Morales szemléltette előző nap, hogy a kontaktus nem (csak) fizikai kontaktus, a távolságtól függetlenül kell érezd a partnered. És akkor ott valahogy lett egy "aha" élményem.

Nagyon jókat táncoltunk, aztán a verseny rondában is részt vettünk. Carlos kitartóan buzdított mindenkit, amikor jött a variación, jó hangulat volt.

Utána beszélgettünk a koreai párossal is, kiderült, hogy tangó akadémiára járnak itt Buenos Airesben. Nemcsak tangót, hanem más folklór táncokat is tanulnak. Ha újrakezdhetném, biztos, hogy tangóegyetemre iratkoznék be :)

Ott volt Ozgur & Mariana is, az óra végén, megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e innen buszt a Viruta-ba. Szerda este professionals' night van és fél kettő után ingyenes. Ozgur-ek is a belváros felé mentek, így együtt indultunk el a buszhoz. Útközben viszont úgy döntöttünk, inkább a Villa Malcolm-ba megyünk, a Fruto Dulce nevű milongára, mert Juan & Stefi fellépnek! A buszon Ozgur-ék még elmesélték, hogy stílust szeretnének váltani, és szeretnének Európába költözni, mert már nagyon elegük van a drágaságból és a koszból. Mutatták, hogy hol kell leszálljunk, merre kell mennünk. Eltart egy darabig, amíg kiismerjük magunkat a városban.

Ez a milonga teljesen más, mint a Cachirulo, sokkal lazább, nincs ültetés sem. A közönség is más, ezúttal senkit sem ismerek, de nem baj, mert jókat táncolunk egymással. Aztán Juan-ék táncolnak, amin teljesen meghatódom. Annyira szépen, beleélléssel, zeneiséggel adnak elő három számot, hogy visszatapsolják őket. Nekem már folyik a könnyem, gyönyörűek, csak úgy suhannak. És mégjobb úgy nézni őket, hogy tangós barátok. Előző éjjel együtt utaztunk az éjszakain, most meg csillognak a parketten. Nagyon megszerettem őket.

A fellépés utáni chacarera is fergeteges, csak kevesen táncolnak, de van néhány virtuóz fickó, akitől leesett az állam. A milonga után már nem volt kedvünk a megállót keresgélni, úgyhogy hazagyalogoltunk a Córdoba-n. Kétésfélkilómétert...