Utcatánc

Endre: Szeretnék indulni a szalon tangó európa bajnokságon. Lenne kedved hozzá?
Jucus: Lenne, de lámpalázas vagyok..
Endre: Megoldjuk. Kiviszlek az utcára.

Régi álmom volt az utcán táncolni. Egy éve a Hollán Ernő sétáló részén kezdtük, aztán a Bazilika előtt. Idén pedig endréztünk is.

Lámpaláz elmúlt, az élmények minden várakozásomat felülmúlták. Megfoghatatlan dolog ez. Kiviszel valamit az utcára. Az emberek megállnak. Először a gyerekek, mert ők még nagyon nyitottak ezekre az energiákra. Aztán megállnak a nagyok is, átengedik magukat a pillanatnak és gyönyörködnek. Persze nagy részük túrista, de jó érzés, hogy az utca embere is megengedi ezt magának.

Néhány éve Joshua Bell, egy világhírű amerikai Grammy díjas hegedűművész szociológiai kísérletképp egy metróállomáson játszott egy Stradivarin. Nagyon kevesen és mindössze néhány pillanat erejéig álltak meg. A gyerekek viszont felfigyeltek rá, de a szülők továbbhúzták őket.

Nagyon szép emlékeket őrzök. Egy idős néni az emeleti teraszról dobott le nekünk pénzt. Egy nő odafut hozzám és a kezembe nyom egy papírpénzt: This is for your legs. Kislány integet felénk és még többször visszafordul: Sziasztok táncosok! Férfi fut utánunk, mikor leszünk legközelebb, fel szeretné venni. Tangósok botlanak belénk, essa-t kiabálnak. Velük is táncolunk. Én Timivel, kattognak is a fényképezők. Nyári este, holdfény, több százan állnak körül. A taps visszhangzik az utca kövén.

Valami mindig otthon marad, mégis mindig megoldjuk. De honnak szerzünk férfiinget Szentendrén vasárnap délután? Egy ruhaboltos hölgy két inget is odaad nekünk, csak vigyük vissza nap végén.

A tavalyi élményáradat után, az idei év nehezen indult. Nem találtunk parkolóhelyet, fújt a szél, hideg volt, kevesen voltak, lezárták kordonnal a Bazilika lépcsőjét. Már azt hittem megtört a varázs, amikor rátaláltunk Szentendrére. Az óváros macskaköves, a Dumtsa Jenő utcában viszont van márványlap. Hangulatos, de még megnézzük a Fő teret is. Balettpatkányként balettszőnyegen tangózunk, ezt is ki kellett próbálni. Művészváros, nagyon kedvesek az emberek.
Pár héttel később meghívást kapunk a Művész Étterem vezetőjétől az idei Dumtsa Korzó Szentendre utcafesztiválra. Kézműves portékák, sajtok, fröccsborok és tangó. Buenos Aires Szentendrén.

Sokan körbevesznek, a kisgyerekek izgatottan dobálják a kalapba az érméket, aztán megint futnak vissza a szülőkhöz és tartják a tenyerüket. Idős néni keresget a pénztárcájában. Egy férfi pulit sétáltatva megáll, s csak később veszi észre, hogy útban van. Esőben is tangózunk, az esernyők alól is néznek.

Tangó és milonga (candombe) - utóbbinál nem csak a kő, a zene is csúszik kicsit:


Útban hazafelé mi is megállunk. Egy utcai szökőkutat alakítottak át fürdőkáddá. C'est magnifique!

Tango de Salón - avagy mi fán terem

Csak néhány gondolat, hogy mitől is szalon az argentin tangó. Sokféle tangó van és ugyanazt a stílust is ahány ember annyiféleképp járja, mert a tangó mindenkinek más. Lehet, csak az ölelésben, lehet csak a zenében, lehet csak az inspiráló energiában találjátok meg egymást, de ettől szép. És még szebb, amikor ebben a színkavalkádban megtalálod a narancsot.

A szalon tangó a pár közötti harmóniának, ölelésnek, tartásnak, zeneiségnek, sétának, dinamikának egy elegáns, kifinomult formája. Hosszú suhanós léptek, rugalmas ölelés, melódiára táncolás. Folyamatos flow a parketten, a lábak nem emelkednek a levegőbe.

Mindez talán egyszerűnek látszik és hangzik, azonban folyamatos egységben lenni a partnerrel, zenével, parkettel komoly testtudatot kíván. A belső központi erő kifelé könnyedséget, játékosságot, puhaságot sugároz. A lépések pontosak, tiszták. Az energia férfi és nő között egymást segítve áramol. Az ölelés nem nyílik ki. A mozdulatok annyira finomak, hogy szinte együtt kell lélegezzetek. Nemcsak egymással, hanem a zenével is. A zene vezet, a táncos követ. A férfi kérdez, a nő válaszol. Az Aranykor zenéje szól, dinamikájában lehet líraibb, drámaibb vagy épp gyorsabb. Másképp lépsz ritmusra és másképp dallamra. Másképp a zongorára és másképp a hegedűre. Lágy lüktetés, érzelemkifejezés, variación.

Táncolunk

Hogy ne csak szövegeljek, íme a leírtak mozgásban.

Raduno Rural:



Róma, elődöntő első nap, a kíváncsiskodóknak (egy szám):


Róma, elődöntő első nap, a türelmeseknek (három szám):

Hazafelé

Hajnalban indulás, a kocsiban újra álomba merülök. Néhány helyen megállunk, közben jönnek az üzenetek az otthoniaktól, már nagyon izgatottak a tegnapi döntő miatt. Mi meg csak mosolygunk. A cél a fejlődés volt, kupát meg úgyis vehetünk a sarki serlegboltban. Nehéz volt a mezőny, a tavalyi tudásunkkal idén talán még a középdöntőig sem jutottunk volna el. Persze jó érzés, hogy lett eredménye, de a tangót nem lehet számokban mérni. Útközben azért kapom az erkölcsi tanítást Endrutól, ne hercegnősködjek, hogy nem akarok versenyezni, mert ugye-ugye, hogy mégiscsak jó volt. Jóvolt. De az egész volt jó.

Jó volt benne lenni a tangós körforgatagban, megismerni másokat, összeölelkezni a görögökkel és együtt örülni egymásnak. Felírni egymás nevét apró papírfecnikre, hogy megtaláljuk egymást. Rengeteget nevetni. Kijönni a mélypontokból, merthogy azok is voltak. Bátorítani egymást. Hajnalig beszélgetni. Finom ételeket kóstolni. Ezeréves köveken járni. Elmerülni a táncokban. Zenélni az üvegpohár peremén. Együtt utazni.

Félúton letérünk Triesztnél. Kanyarog az út, miközben elénk tárul egy meseszép kikötőváros. Egyvagonos villamos zakatol át az úton előttünk a körforgalomban. Sokáig korzózunk parkolóhelyért, ahogy kiszállunk megcsap a párás levegő. Találunk egy gyönyörű éttermet árnyékot adó tujákkal, bár az étlapok is kisebb napernyő méretűek. Az ételek itt sem a legízletesebbek, a kávé mellé a tejszínhabot kis tálkában hozzák. A városról kép megint a netről:

Mielőtt indulunk, magunk sem tudjuk miért bemegyünk a szemközti kínai boltba. Van minden, mint egy olasz benzinkúton:

 

Ezt a fotót egyik kedvenc kolléganőmnek készítettem.

 

Ezt pedig magamnak a Sparból, mert megérdemlem :)

A kocsiban elkezdem a blogot, de megint bealszom. Megállunk, arra ébredek, hogy Endru kezembe nyom egy lattét. Mennyei. Nem is értem, hogy maradt ki egész héten az olaszkávé. Útközben feltették a döntő eredményeit, tizedikek lettünk, nagy eredmény, örülünk.

Este Bence már nagyon vár, kitakarította az egész lakást. Jó itthon.

Finálé

Szombaton egész napos felkészülés az estére: ágyból kimászni, reggelizni, visszabújni aludni, úszni, fagyizni - egész pontosan eper, tojáslikőr, krémkaramell és tejszínhab, mint gyerekkoromban. Hazafelé gyakorlás az utcai márványlapon papucsban.

Vacsorázni már nincs idő, a siesta miatt még nincsenek nyitva az éttermek. Vasalás, pakolás, smink-hajcucc nem kell, úgyis lesz fodrász-sminkes, azért beteszem. Van még pár perc az indulásig, ezért elkezdek összepakolni a hazaútra, s megtalálom egy ruhakupac közepén a táncos felsőmet... oopsz, szerencse. Kinézzük a metróútvonalat, de Konradék angyalok, elvisznek minket a helyszínre. A kezdésig elmennek vacsorázni, mi pedig betérünk egy paninis (panninénis) boltocskába, ahol (panni)néni helyben készíti a csodát mozzarellából, paradicsomból, prosciuttoból, aztán fehér papírba göngyöli. Még rámutatok a kimért csokoládéra, igen két kockát kérek, fizetünk, aztán már lobogunk is tovább, mert késésben vagyunk.

A döntő helyszíne ezúttal is színházban van show keretében.

Művészbejárón be, az öltözőknél szétválunk. Fodrász-sminkes nincs, nem is volt, van viszont külön fésülködő asztalom :) Épp nekilátnék enni, amikor menni kell színpadpróbálni. Tapad, nem baj, számítottunk rá.

Mire elkezdődik a show, már mindenki izgatott. Mucha mierda chicos! És már kint is vagyunk a színpadon. Majdnem teltház van, biztos nagy hírverést csaptak neki, különben a jegy elég borsos.
Amikor bemondják a számok címeit, Endru húzza is a száját, meg nem is. Az első szám El recodo (Carlos Di Sarli) gyönyörű zene, drága DJ-nk viszont egy kevésbé ismert verzióját játssza ('51-ből). A második zene sem volt könnyebb (Lucio De Mare-től), a harmadikra (D'Arienzo-tól) kezdtünk belejönni, bár Endru szavaival csak egy olcsó milonguerora futotta, Saci szerint viszont ez volt a mi számunk. Kissé vegyes érzéssel jövünk le, nem baj, vége a játéknak, most már pihenhetünk.

A show többi részét az utcán parkoló közvetítő kamerás kocsin keresztül nézzük, elég profi a technika. Közben járókelők megállnak bámészkodni, mi ez a tánc, fiatalok talán boogie-woogie? Neeeeem. Magyarok voltak :)

Amíg a pontokat számolták a zsűri táncolt, ettől a képtől leesett az állam. Ez tényleg "szép popsi", wow!! :)

Még egy kis várakozás, aztán vonulhatunk ki a színpadra. Ilyenkor csak a dobogósokat mondják be. Salonban 3. helyen az oroszok, 2. helyen a görögök (szuperek voltak, Saci már az elődöntő után azt tippelte, hogy megnyerik) és 1. helyen a belgák (technikailag tényleg jók voltak, látszott, hogy rengeteg munka van benne, csak az a szép ződ gyep, az hiányzott.. nekem kevésbé karizmatikusak).

Egy fotó az oroszokról, háttérben "Ungvári" kisasszony (a végére csak megtanulták) és "Szeghami" maestro (írásban sem megy).

Az estét egy jól megérdemelt fagyizással zártuk. Mostmár biztosra megyek, málna - hiába a gyümölcsfagyik a legjobbak - és a bonbonmániám miatt mandula, ami fenomenális.
Egy utolsó koccintás a szálláson, muy bien chicos! :)

Semifinal

Pénteken a szokásos együtt reggelinél valahogy csendesebbek voltunk, fejben már mindenki a középdöntőre koncentrált. Éreztem, hogy nem lesz egyszerű nap.. hétfőn még fel voltunk töltve a Radunotól, azóta viszont kezdünk kimerülni és a szintet is emelték tavaly óta, mert egyre nehezebben táncolható, kevésbé ismert zenéket kapunk, amire - valljuk be őszintén - nem számítottunk. Emiatt az élmény is más, a felszabadult játékosságot a tudatosság váltja fel. A DJ (Alfredo Petruzzelli) pedig nem kímél, még milongán sem, szegény Konrad fogja is a fejét..

Már délelőtt megérkezünk a helyszínre, mert Saci és Konrad az első körben lesznek. Épp az Orquesta Tipica Alfredo Marcucci tangózenekar próbál, közben zongorát cipelnek be, ebből megint nem lesz pontos kezdés.. már azt gondoltam élőzenére kell majd táncolnunk, amit kevésbé szeretnék, de visszagondolva jobb lett volna, mert az esti milongán nagyon jól játszottak.

Amint elkezdődött, mi átmentünk a szomszédos terembe kicsit gyakorolni, így csak keveset láttuk Saciékat, de az nagyon tetszett. Utánuk mi következtünk, s hát megintcsak kemény zenék, feszültség, ráadásul a legjobb táncosokkal voltunk egy rondaban.. de túl vagyunk rajta, eredmény viszont csak délután lesz, méghozzá pontban fél 6-kor ("at 5:30 sharp") csak semmi lazaság.

Beszabadultunk a kedvenc szupermarketünkbe:

Beszereztünk egy kis olasz háztájit (paradicsom, mozzarella, bazsalikom) és visszamentünk megnézni az escenario középdöntőt. Amibe sajnos belealudtam..

Egyszer Konrad felkeltett, hogy Bigface következik :) Ez az ő terepe, el kell ismerni, de attól még Bigface marad. Egyik páros sem nyűgözött le, ugyanazok a zenék, gépies mozdulatsorok, mucha técnica.

A végén bemondták, hogy ha mindenki itt van, akkor a salon eredményt előre hozzák 5-re. Dejavu tavalyról.. :) De végül maradt az 5:30 sharp. Ezúttal névsor szerint olvasták fel a 15 továbbjutót, igy Dimitrij után következett Endres Szkedzálmi :) El sem hittük, de nagyon örültünk. Annak már kevésbé, hogy Konrad & Saci nem jutott tovább. Fotózkodtunk:

Épp indultunk, mikor kirakták az eredményeket, mi a sor végére csúsztunk, Saciék mindössze csak néhány századdal maradtak le, ehh. A vb-s páros pedig jóval mögöttük esett ki. Tétre, helyre, befutóra.. bármi lehet.

Haza feltöltődni, majd késő este vissza milongára. Épp elkezdődött egy fellépés, ami csodaszép volt. Az egyik zsűritag, Pancho Martinez Pey táncolt egy szervezőlánnyal, Ochoa Natalia-val, de olyan volt mintha évek óta táncpartnerek lennének. Gyönyörű energiával táncoltak tangót, milongát, valsot, jólesett nézni.

Római vakáció

Hétvége a hétköznapokban, a következő két napot pihenéssel töltöttük a középdöntőig. A legjobb kezdés reggeli, medence, ejtőzés. Nemtangó. Délutánonként pedig bevettük a várost.

Egyik nap csak a közeli Via Appia Antica-n, az ókori Róma egyik legnevezetesebb útján sétáltunk, amelyet a hosszú útak királynőjének is neveznek. Az utcakövek állítólag kétezer évesek. A látvány lenyűgöző, az omladozó romokat időnként filmbe illő magánbirtokok váltják fel kovácsoltvas kapuval, leanderektől roskadozó kőfallal és parkkal szegélyzett végeláthatatlan kanyargó kocsifeljáróval. Kép a wikiről:

Este a szálláshoz közeli étteremben spagetti, tiramisu, házibor, mindegyik eléggé ízetlen, de mindegy is, a társaság nagyon jó :)

Másnap már bementünk a központba, ahol sikerült parkolóhelyet találni méghozzá nemfizetőset... na ez is valami :) Útban a Colosseo felé dulce de leche-s fagyi, csak itt úgy hívják, hogy dolce di latte, de attól még isteni. Tangósként könnyű a választás a több, mint húszféle íz közül :) A hőségtől olvadozó fagyival lavírozva tárult elém a gyönyörűséges műemlék, még mindig imádom, nem lehet megunni.

Aztán már annyira nem bírtunk a meleggel, hogy beültünk pizzázni és hát meg kell jegyezni ez már igencsak túristáknak való menü, az első esti vacsoránkat meg sem közelíti.
Visszafelé betértünk a Lateráni Bazilikába, hatalmas épület belül impozáns szobrokkal a tizenkét apostolról. Kép megint a wikiről:

Az esti milongán táncolgattunk, de ezúttal egyikünknek sem ment jól. Viszont fellépett a 2010-es szalon tangó világbajnok páros Sebastian Jimenez és Maria Ines Bogado, valamint mestereik Carlos Perez és Rosa Forte. Mindkét fellépés nagyon megható volt a maga nemében. Jimenezék továbbra is olyan zeneiséggel táncolnak, hogy sírni lehetne a gyönyörűségtől. És ha ez még nem volna elég a srác spiccen girozik... ilyet még sosem láttam, nem tértem magamhoz a látványtól. Mestere Carlos Perez már annyira idős, hogy járni is alig bír. De tangózni még igen, nem a régi már ő sem, de csodálatos élmény volt látni élőben. Feltöltődve mentünk haza.

 

Mucha técnica, poco tango

Vasárnap a késői reggeli után csak pár tangóstól köszönünk el. Mielőtt kocsiba ugrunk még gyorsan megölelgetem Lilijana-t, egyik kedvenc táncosomat, és már robogunk is tovább. Úticélunk ezúttal Róma. Nem fesztivál és nem is maraton, hanem európa bajnokság. Hol is kezdjem... talán visszafelé. Tangótábor, fellépések, utcatánc, balett, magánórák, zeneóra, gyakorlások, Itália, napfény, bor. Ez mind nincs, ha egy éve nem vágok bele a közös munkába Endruval. Persze a tangóérzést nem lehet mérlegre tenni, de a fejlődés útján lenni nagyon jó, bármi is a cél.

A spanyol-olasz focidöntő előtt érkeztünk meg. Szerencsére nem volt nagy fiesta, csak néhány utcakölyök drukker kopogtatta végig a kocsit. A meccs után persze mindenki visszahúzódott az odújába.. a hosszú út miatt mi is kidőltünk estére.

Másnap délelőtt indultunk regisztrálni. A hőség és a páratartalom elviselhetetlen volt, csakúgy mint tavaly. A helyszín egy sportközpont főépületében van, a parkett hatalmas és ezúttal van légkondi! Ez már valami.. kitöltöttünk, aláírtunk, számot kaptunk, parkettpróbáltunk. A haj-smink készítés már problémásabb, mert választhatunk egy szauna-lakókocsi vagy a mosdó között. Eddig az utóbbi vezet. Még épp időben készültünk el, aztán már érkeztek is a párosok csillogó dresszben, pompában. Érdekes figyelni ilyenkor az embereket. Vannak itt nyugodtan várakozók, izgulók, utolsó percig gyakorolók, figurázók és a még ilyenkor is ruhavásárlók. Persze az olasz gazella lányok és dzsigoló fiúk vannak többségben. Az, hogy ki miért megy versenyre nagyon változó. Lehet motiváció, presztizs, előrelépés, tangós karrier építés és ne feledjük, hogy a győztes páros repülőjegyet és szállást kap Bairesbe. Azért ez is valami..

Laza pár órás várakozás után elkezdtek mozgolódni a szervezők, a zsűri is megtalálta a helyét, elkezdődött a selejtező. Ezúttal a körök elején bemondták a számok címeit, Sacival örültünk is, milyen jó, hogy dj-kkel táncolunk :) Mi csak a végefelé kerültünk sorra, de előttünk még volt egy soha véget nem érő szünet.. miután a létező összes cortinát lejátszották, lassan eljutottunk a mi körünkhöz is.

"Endres Kecalmi and Dzsudit Ungari, Ungheria" - ezt mindig eljátsszák. Nagyon jó számokat kaptunk és meglepően jókat táncoltunk. Amikor lementünk Saciék odáig voltak. Nem sokkal utánunk jöttek, szépen táncoltak ők is. Elnézve a táncosokat tényleg nagyon érdekes a színvonal. Itt vannak a tavalyi VB 4. helyezett olaszok, egy általam "Bigface"-nek nevezett figurázós-technikázós, de lélekben tangótlan páros és egy flamenco ruhában viccesen ugráló fickó és idősebb nő - utóbbiról nem tudtuk eldönteni, hogy paródia vagy sem, mindenesetre felvettem, mert bármi is ez a stílus, szerintem zseniálisak :)

Megvártuk a végét, aztán jöhetett a pihenés vagyis csobbanás :)) Szerencsére még itt Rómában is sikerült összehozni jó áron egy medencés szállást. Ez az a luxus, ami nekem nagyon kell a feltöltődéshez. Vacsorához már nehezen találtunk helyet, mert hétfő lévén minden zárva. De megérte keresgélni, egy csodálatos éttermet találtunk, ahol a pizza igazi gasztroélmény volt. Az esti milonga nehezen indult, hamar el is jöttünk pihenni.

Másnap elődöntő második rész. Most Saciék voltak előbb, fantasztikusat táncoltak!! Én tomboltam a nézőtéren :) Mi viszont nagyon nehéz zenéket kaptunk, emiatt a táncunkat sem éreztük jónak, zavart, hogy nem ismertem a számokat, így kissé lehangoltan vártuk az eredményhirdetést. Bármi lehetett. Talán 63 párosból 35 megy tovább a középdöntőbe. Saciékat az elsők között mondták be! Aztán még nagyon sok másik párost. Azt gondoltuk, ez most nem jött össze, de végül bemondták a mi számunkat is, huh.. fotózkodás, felocsúdás.

Beszabadulás egy olasz szupermarketbe, ámulatba esni a választéktól és a szobában
piknikezve megenni a zamatos sajtot, olivabogyót, salátát, cipót. Rozéval koccintani a mai napra. Legjobb vacsora.

Este milonga, az emberek a falra tapadva nézik az elődöntő pontszámait. Nem hiszek a szememnek. A továbbjutók között a 7. helyen állunk. Saciék 16-ok! A tavalyi VB-s páros épphogy bekerült a középdöntőbe, Bigface kiesett, a sort a vicces páros zárja. Hát kéremszépen, itt tényleg bármi lehet. Középdöntő pénteken, de most két nap vakáció.

Tejjel-mézzel folyó Raduno Rural

Úgy döntöttem, hogy blogba foglalom mindazokat a helyeket, ahová eljutok a tangó által. Mert onnantól, hogy elkezdesz tangózni megváltoznak az úticéljaid :) Azért utazol egy városba, mert ott van egy fesztivál, egy maraton vagy ott tanít egy legendás tanár, akiért akár a világ másik felére is képesek elzarándokolni az emberek. Mert a tangó szent. Nekem biztosan. Tiszteld a partnered, a zenét és a parkettet. Tiszteld a tangót. Respect the ronda. I speak tango. Sokmindent le lehetne írni a tangóról, főleg egy pohár olasz rozé után.. de akkor kezdjük ott, ahol a blog is elkezdődött.

Június vége, Budapest, hőség. Útban Szlovénia felé. Bár teli a hűtőtáska, biztos ami biztos megállunk ebédelni a fiúkkal (Endre & Konrad) a budaörsi tescoban. Majd fevesszük Sacit, aki még megpakolja az autót gyümölcsökkel, szendviccsel és csokival. Majd profi anyuka modjára megetet minket az úton, nemcsoda ikrei vannak :)

Estére lenyűgöző fenyvesekkel borított hegyek között kanyargunk. Csak ámulok. Konrad letekeri az ablakot, az erdőillat beáramlik a kocsiba. Csodálatos. Egy másik magyar kocsival együtt parkolunk le Szlovénia egyik eldugott síparadicsomába. A táj lélegzetelállító. Nem kirándulni jöttünk. A fesztivál szervezője, Blaz a családjával együtt tavaly átalakított egy istállót táncparketté, hogy a milonguérok és milongérák a gyönyörű hegyi környezetben tangózhassanak. Meghívásos alapon megy és csak párban lehet regisztrálni. Az emberek ölelgetve köszöntik egymást, én egyelőre nem sok embert ismerek.

Endre, Saci, Konrad

Aztán összegyülünk a vacsorához az istállóban, a sarokban szénakazal. Grill sajt, pollenta, cukkini, padlizsán, kolbász, jóféle vörös és fehér bor. Tovább ámulok. A pajta emeletén pedig a táncterem gyönyörű faragott székekkel és asztalokkal. És üvegpoharak, hozzá ragasztószalag, amire ráírhatod a neved, így nem keverednek el és ismerkedésnek is kiváló.
Evés után kocsival továbbkanyargunk az apartmanunkhoz. Tiszta, igényes, tágas, az erkélyről belátni az összes hegyet, este pedig a kivilágított templomokat.

Még világosban

Mire magamhoz térek már indulunk milongára, mivel ma este Konrad a DJ. Micsoda muzsika!
Az emberek gyönyörű áramló energiát alkotnak. A hangulat buenos airesi. Beszélgetnek, bort isznak, szemezéssel kérik fel egymást, táncolnak, a tanda végén kiürül a parkett. Közben folyamatosan van jó hűvös forrásvíz, bor, kávé és édes vagy sós. Csodálatosan finomak, a segítők pedig angyalok, sürögnek-forognak. Nagyon jókat táncoltam. Konrad egyszer tapsot is kapott. Hajnalban haza.

Másnap svédasztalos reggeli a kertben. Napsütés, nyugalom, az emberek a fűben heverésznek vagy a faasztaloknál ücsörögnek. Majd csobbanunk a medencében. Kéremszépen ez nem sí-, hanem tangóparadicsom. A magyar fiúk kezdik, először fejeseket ugrálnak, majd szinkronúszás-vizibalett bemutató. Gyűlik a nézőközönség a medence partjára, nagy sikerük van. Aztán Endre bedobja a szivacs focilabdát a vizbe és elkezdődik a magyar-olasz vizílabda mérkőzés. Anna a bíró. Az emberek tombolnak, a meccs szenzációs. Végül Blaz apukája elkobozza a labdát, mivel lassan több lesz a víz a medencén kívül.

 
Majd a magyar lányok is felsorakoznak a partra, fröcskölnek és pucér hátat villantanak. Mígnem a fiúk sorban belökik őket a vízbe :)
Még egy kis napsütés, ejtőzés, aztán kezdődik a délutáni milonga. A hőség miatt lassabb zenék mennek, de ez így van jól. A táncok megint csodásak, lebegek.

Estére mindenki megéhezik, ülünk is a padon mint a verebek és várjuk a vacsorát. Cseréptányéros gombaleves, vegyestál (vadas, krumpli, zöldség, túrós palacsinta), gyümölcskrémes sütemény, testes bor. A magyar részleg rázendít a "Már minálunk Babám" című nótára. Mulatunk.

Az esti milonga előtti alvásból nagyon nehezen ébredek, de azért csak összeszednek és már megint tangó. A péntek esti bódulat továbbra is tart. Még táncolok párat aztán Hamupipőke módjára megszököm, mert másnap korán indulunk tovább. Hazafelé arra gondolok, hogy az élet szép. Csak Bence hiányzik, nagyon.