Utcatánc

Endre: Szeretnék indulni a szalon tangó európa bajnokságon. Lenne kedved hozzá?
Jucus: Lenne, de lámpalázas vagyok..
Endre: Megoldjuk. Kiviszlek az utcára.

Régi álmom volt az utcán táncolni. Egy éve a Hollán Ernő sétáló részén kezdtük, aztán a Bazilika előtt. Idén pedig endréztünk is.

Lámpaláz elmúlt, az élmények minden várakozásomat felülmúlták. Megfoghatatlan dolog ez. Kiviszel valamit az utcára. Az emberek megállnak. Először a gyerekek, mert ők még nagyon nyitottak ezekre az energiákra. Aztán megállnak a nagyok is, átengedik magukat a pillanatnak és gyönyörködnek. Persze nagy részük túrista, de jó érzés, hogy az utca embere is megengedi ezt magának.

Néhány éve Joshua Bell, egy világhírű amerikai Grammy díjas hegedűművész szociológiai kísérletképp egy metróállomáson játszott egy Stradivarin. Nagyon kevesen és mindössze néhány pillanat erejéig álltak meg. A gyerekek viszont felfigyeltek rá, de a szülők továbbhúzták őket.

Nagyon szép emlékeket őrzök. Egy idős néni az emeleti teraszról dobott le nekünk pénzt. Egy nő odafut hozzám és a kezembe nyom egy papírpénzt: This is for your legs. Kislány integet felénk és még többször visszafordul: Sziasztok táncosok! Férfi fut utánunk, mikor leszünk legközelebb, fel szeretné venni. Tangósok botlanak belénk, essa-t kiabálnak. Velük is táncolunk. Én Timivel, kattognak is a fényképezők. Nyári este, holdfény, több százan állnak körül. A taps visszhangzik az utca kövén.

Valami mindig otthon marad, mégis mindig megoldjuk. De honnak szerzünk férfiinget Szentendrén vasárnap délután? Egy ruhaboltos hölgy két inget is odaad nekünk, csak vigyük vissza nap végén.

A tavalyi élményáradat után, az idei év nehezen indult. Nem találtunk parkolóhelyet, fújt a szél, hideg volt, kevesen voltak, lezárták kordonnal a Bazilika lépcsőjét. Már azt hittem megtört a varázs, amikor rátaláltunk Szentendrére. Az óváros macskaköves, a Dumtsa Jenő utcában viszont van márványlap. Hangulatos, de még megnézzük a Fő teret is. Balettpatkányként balettszőnyegen tangózunk, ezt is ki kellett próbálni. Művészváros, nagyon kedvesek az emberek.
Pár héttel később meghívást kapunk a Művész Étterem vezetőjétől az idei Dumtsa Korzó Szentendre utcafesztiválra. Kézműves portékák, sajtok, fröccsborok és tangó. Buenos Aires Szentendrén.

Sokan körbevesznek, a kisgyerekek izgatottan dobálják a kalapba az érméket, aztán megint futnak vissza a szülőkhöz és tartják a tenyerüket. Idős néni keresget a pénztárcájában. Egy férfi pulit sétáltatva megáll, s csak később veszi észre, hogy útban van. Esőben is tangózunk, az esernyők alól is néznek.

Tangó és milonga (candombe) - utóbbinál nem csak a kő, a zene is csúszik kicsit:


Útban hazafelé mi is megállunk. Egy utcai szökőkutat alakítottak át fürdőkáddá. C'est magnifique!