Egy esős tavaszi estén tangós házibuliból hazafelé a taxiból kiszállva elegánsan elcsúsztam. Bokahúzódás. Banális. Az egyetlen, amitől táncos éveim alatt tartottam bekövetkezett. Nem baj, pár hét és rendbejövök, aztán megyek milongára. Hát nem. Ez a bejegyzés gyógyulásom története.
Az első három napban mivel lábra állni sem tudtam csak fekvés és jegelés. Miután lement a duzzanat, jöhet a melegvizes borogatás és egy kis tangóséta, hogy az izmok újra jól felépülhessenek. Majd visszarázódás a hétköznapokba, munka után hazadöcögés és pihenés. Nincs tangó, nincs mese. Cipőt is alig tudtam húzni, nemhogy tűsarkút.
Orvos ránézett, de csak megkopogtatta, borogassam-áztassam. Nem röntgenezte, mert állítása szerint a szalagokat csak az ultrahang mutatja ki, az meg náluk nincs. Vehettem volna bokarögzítőt, járhattam volna orvosról-orvosra, de egy belső hang azt súgta, helyre fogok jönni enélkül is. És akkor jött az én drága jó gyógymasszőröm Labanc Dani.
Hetente jártam hozzá kezelésre. Kaptam csodakrém receptet: Inno rheuma, Aminoerg, Feketenadálytő, Árnika. És tengeri sót, hogy abba fürödjek, áztassak. Reggel este. Minden adott volt, már csak nagyon sok türelem kellett. Na jól van Jucikám, de ugye tudod, hogy nem véletlenül estél el? Hagyjál már Dani, jól vagyok. Biztos vagy benne? Azthiszem.. vagyis nem tudom. Na ugye.
A gyógyuláshoz lélekutazást is kellett tenni. Merthogy a láb jelzi, ha nem ott vagyunk, ahol szeretnénk. Ha elakadtunk valahol vagy ha nem tudunk dönteni és csak sodródunk. Az önismereti caminot járva sok összefüggés világosodott meg előttem. És ahogy egyre jobban bele mertem engedni magam, úgy erősödött a bokám is, mert ami bent, az kint. Hosszú volt az út. Táncolni két hónap után tudtam, de majd egy év kellett mire teljesen felépültem. Érdekes, hogy körülöttem még sokan jártak hasonlóan. Saját tapasztalat, hogy mindenképpen érdemes komolyan venni a testünk jelzéseit. Ha nem szentelünk elég időt és figyelmet a regenerációra, a sérülés egész életünket végigkísérheti. Tiszteljük meg testünket és magunkat azzal, hogy gondoskodunk róla és vigyázunk rá. Boldog vagyok, hogy újra táncolhatok.
 |
| fotó by Darázs Zsolt |
