Vacsorázni már nincs idő, a siesta miatt még nincsenek nyitva az éttermek. Vasalás, pakolás, smink-hajcucc nem kell, úgyis lesz fodrász-sminkes, azért beteszem. Van még pár perc az indulásig, ezért elkezdek összepakolni a hazaútra, s megtalálom egy ruhakupac közepén a táncos felsőmet... oopsz, szerencse. Kinézzük a metróútvonalat, de Konradék angyalok, elvisznek minket a helyszínre. A kezdésig elmennek vacsorázni, mi pedig betérünk egy paninis (panninénis) boltocskába, ahol (panni)néni helyben készíti a csodát mozzarellából, paradicsomból, prosciuttoból, aztán fehér papírba göngyöli. Még rámutatok a kimért csokoládéra, igen két kockát kérek, fizetünk, aztán már lobogunk is tovább, mert késésben vagyunk.
A döntő helyszíne ezúttal is színházban van show keretében.
Művészbejárón be, az öltözőknél szétválunk. Fodrász-sminkes nincs, nem is volt, van viszont külön fésülködő asztalom :) Épp nekilátnék enni, amikor menni kell színpadpróbálni. Tapad, nem baj, számítottunk rá.
Mire elkezdődik a show, már mindenki izgatott. Mucha mierda chicos! És már kint is vagyunk a színpadon. Majdnem teltház van, biztos nagy hírverést csaptak neki, különben a jegy elég borsos.
Amikor bemondják a számok címeit, Endru húzza is a száját, meg nem is. Az első szám El recodo (Carlos Di Sarli) gyönyörű zene, drága DJ-nk viszont egy kevésbé ismert verzióját játssza ('51-ből). A második zene sem volt könnyebb (Lucio De Mare-től), a harmadikra (D'Arienzo-tól) kezdtünk belejönni, bár Endru szavaival csak egy olcsó milonguerora futotta, Saci szerint viszont ez volt a mi számunk. Kissé vegyes érzéssel jövünk le, nem baj, vége a játéknak, most már pihenhetünk.
A show többi részét az utcán parkoló közvetítő kamerás kocsin keresztül nézzük, elég profi a technika. Közben járókelők megállnak bámészkodni, mi ez a tánc, fiatalok talán boogie-woogie? Neeeeem. Magyarok voltak :)
Amíg a pontokat számolták a zsűri táncolt, ettől a képtől leesett az állam. Ez tényleg "szép popsi", wow!! :)
Még egy kis várakozás, aztán vonulhatunk ki a színpadra. Ilyenkor csak a dobogósokat mondják be. Salonban 3. helyen az oroszok, 2. helyen a görögök (szuperek voltak, Saci már az elődöntő után azt tippelte, hogy megnyerik) és 1. helyen a belgák (technikailag tényleg jók voltak, látszott, hogy rengeteg munka van benne, csak az a szép ződ gyep, az hiányzott.. nekem kevésbé karizmatikusak).
Egy fotó az oroszokról, háttérben "Ungvári" kisasszony (a végére csak megtanulták) és "Szeghami" maestro (írásban sem megy).
Az estét egy jól megérdemelt fagyizással zártuk. Mostmár biztosra megyek, málna - hiába a gyümölcsfagyik a legjobbak - és a bonbonmániám miatt mandula, ami fenomenális.
Egy utolsó koccintás a szálláson, muy bien chicos! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése