Mundial

Elérkezett a nap, amiért ide utaztunk. Persze nem csak ezért, de emiatt érkeztünk augusztusban. Immár tizedik éve, hogy Buenos Airesben tangó fesztivált és világbajnokságot rendeznek. Már rongyosra néztük a döntős videókat, így nagy izgalommal várjuk hogy részesei legyünk ennek az eseménynek.

A kezdésnek meg kell adni a módját. Kiadós reggeli, készülődés, egy kis gyakorlás és forróvizes termálkristályos lábfürdő, amelyet drága táncoslábú nagymamámtól tanultam. Közben Bence szurkolótábort toboroz, fotót tesz ki rólunk a közösségi portálra. Sokakat megmozgat, hogy messzi földön képviseljük kishazánkat. "A lehető legjobb történjen veletek! A szívünk a tiétek!" "Mindent bele!!!!! Váltsátok valóra amit álmodtatok!!!!" Nagyon jól esnek. Ketten kétfélét álmodtunk és mindkettő valóra vált. Endre szeretett volna eljutni a Mundialra, én pedig Buenos Airesbe.

A helyszínt már sokszor bejártuk, nyugodtan indulunk útnak. Augusztus 20. itt is ünnep, az utcák kevésbé forgalmasak, a buszra meg jó félórát várunk, de így is egy órával hamarabb érkezünk. Amíg a megállótól sétálunk a helyiek a ruhás zsákok láttán mosolyognak és sok szerencsét kívánnak. Már messziről látszik, hogy a bejáratnál hosszú sor áll. Mikor közelebb érünk nem látjuk a végét. Összefutunk Marcelo-val, aki két órás várakozás után épp kávéért állt ki a sorból. Az emberek a salon és escenario döntő jegyekért állnak sorba. Még most is libabőr fut végig rajtam.

500 méteres sor

A többi indulóval is találkozunk, itt "hola" helyett most mindenki "suerte"-vel köszön. Az antré viszont elmarad, az őr még nem enged be minket, mert az időpont amire jöttünk nem a körünk, hanem csak a kapunyitás kezdete. Mivel még ráérünk beállunk Marcelo-ékkal a végehosszanincs sorba. Ámulatba esem, hogy ennek itt ilyen kultusza van. Közben a betonon is táncolnak páran.

Mire eljutunk a végére már pont be is mehetünk. Az épület oldalán bejutunk egy pavilonokkal leválasztott backstage részbe. Itt van a regisztrációs pult, gyakorló tánctér, ruhatár, tükrök kis asztalkával. Külön öltöző nincs, mindenki együtt egy helyen, de táncosoknál ez megszokott. Az elődöntő csak később kezdődik, de addig is szakaszokban engedik be az embereket, hogy ne legyen zsúfoltság. Közben a szervezők már osztják be és készítik fel a csoportokat. Már legalább három-négy ronda-val előbb felsorakoztatnak, egy megy a színpadra, egy gyakorolni, egy a színfalak mögé készülni és egy várakozik.

Mindenki nagyon izgatott, zsibong az egész hely, de inkább olyan a hangulat, mint egy előadás előtt, hatalmas élmény itt lenni. Amikor egy csoport kimegy mindenki szurkol, tapsol és amikor lejön a színpadról akkor is, pedig bentről nem lehet látni a táncokat. Persze vannak akik nagyon komolyan veszik, de mégis az egész annyira közvetlen és felemelő egyszerre.

A hét fotója

A világ minden tájáról hozzák ide a táncosok a tangót. Talán nem ez a legideálisabb formája, sőt biztos vagyok benne, hogy nem ez. De mégis olyan ereje van és annyi embert megmozgat ez az esemény, hogy azt kell mondjam, igenis kell valami, ami életben tartja ezt a táncot. Mert ilyenkor az egész város és a világ is a tangóra figyel Buenos Airesben, összpontosulnak az energiák. Még a tévékettő is bemondta.

Peregnek az órák, aztán minket is szólítanak. Én végig révületben vagyok, nem voltam még ilyen nagyszabású rendezvényen. Az adrenalin most is dolgozik, de sikerül lenyugodnom. A felkészítő körben elmondják a bevonulási forgatókönyvet, a három szám címét és mindenkitől külön megkérdezik hogyan kell kiejteni a nevét, amit aztán fülesben bemondanak a konferanciénak, hoppá. Először egy gyakorlókör van. A nézőtéren több ezer ember, a színpadig érezni a energiát. Szédítő.

A ronda előtt mindenkinek külön bemondják a nevét és hogy melyik provinciát, illetve államot képviseli. Hungría, Budapest. És sok Vuenosz Ájresz Árhentína van. Meg Chile és Mexico. Éváék integetnek a nézőtérről. Szépen táncoltunk, megfoghatatlan érzés az, ami ott akkor körülvett. A végén mindenki közösen meghajol, a közönség tombol, lemegyünk.

Türkiz szoknya

 Átöltözünk és beülünk a nézők közé. A révület csak most kezdődik igazán, az energiaáramlás magával ragad. Mindenki izgatottan nézi, szurkol, essa-t kiabál, énekel. A mellettem ülő idős néni a kezével veri a taktust, amikor összenézünk szavak nélkül is értjük egymást. Ez most a tangóról szól, ő is érti, én is értem.

Kedvenc párosom

Gyönyörű

Néhány ronda-t végignézünk, aztán már esteledik, ránktör a kimerültség, elindulunk. Hazafelé betérünk az előző esti helyre, most sört és zöldséges pizzát rendelünk, utóbbinak csak brokkoli íze van, de beburkoljuk. És megajándékozom magam egy dulce de leche Milkával.