Uruguay

Hajnalban ébresztő, kávé az ébredéshez, gyömbéres tea a termoszba az útra. Félálomban öltözés, útlevél, kompjegy, mehetünk. Kint felébreszt a napfény. Metrózunk a kikötőig, onnan fotózok és lobogok Endru után, aki keresgéli a komptársaságot.

Reggeli fényben

Kerülünk egyet, de megleljük, kiderül a Seacat nem társaság, csak közvetítő iroda, a Buquebus az, ami nekünk kell. Még időben érkezünk a kompállomáshoz, ami hatalmas. Beállunk a check-in sorba, pecsét az útlevélbe, csomagellenőrzés, fel a kompra. Többszintes, duty free shop-al, bárral, az aljában kocsikkal.

Egy másik komp a távolban

Megy a hajó Uruguay-ba, elhagyjuk Buenos Aires partjait. A határátkelésnek különböző okai lehetnek, valaki hazamegy, valaki várostnézni, valaki pénztváltani, valaki tartózkodást hosszabbítani. Egy óra alatt érünk Colonia del Sacramento-ba.

Megint pecsételnek, aztán mehet ki merre lát. Az állomáson még begyűjtünk pár térképet, majd sétára indulunk, mert a busz Norbival csak egy óra múlva érkezik. Az első ami szembejön velem az a nyugalom. Jólesik most a városi nyüzsgés után. A színek kissé megkopottak, az utcák kihaltak. Mégis valami mély békesség árad a helyből. A parton letelepedem egy nagy kőre, kitisztul a fejem. Továbbsétálunk az erőd falán át, fel a dombra. Leülünk a padra és csak bámuljuk az óceánt (Río de la Plata-t). Órákat tudnék itt tölteni.

Az óváros kicsinyke, várfal, főkapu, romos utcák és a világító torony alkotják. Utóbbit meg kell néznem, de csak déltől nyit, megvárjuk vele Norbit. A boltok többsége zárva van, így csak a kirakatokat lessük és az utcákon bóklászunk.

Aztán fényképezővel a nyakában megjelenik Norb :) Ennek örömére beülünk reggelizni egy laza kávézóba az utcára kipakolt asztalokhoz. Kutya napozik az ajtóban, közel-távol sehol egy lélek. Harangoznak, most már felmehetünk a toronyba. A jegyszedő mormog néhány szót, nem érti a lelkesedésünk. Másszuk a csigalépcsőket, félúton kilépünk fotózni, aztán még feljebb megyünk a végtelenbe és tovább... gyönyörű látvány tárulkozik alattunk, nem lehet betelni vele. Köröskörül. Belátni az egész várost.

 

Fényszóró

A hármasfogat

Bejárjuk a partot, kikötőt, széles utcákon csavargunk. Norbi megpróbál pénzhez jutni egy bankban. Az őrök először az útját állják, nem szeretik sem a fényképezőt, sem a mobilt. Mint kiderült, itt ezek a rablás alapkellékei, mert van olyan, hogy a rabolónő telefonnal fotózza a pénzt felvevőt, s máris küldi az utcán lesben álló rabolóbácsinak. Kész a balhé. Végül sikerül pénzt felvenni, mehetünk is vásárolni. Én addig nyafogok, amíg nem kapok uruguay-i dulce-t. Kapok, örülök.

Már-már külvárosi utcákra tévedünk. Az éttermek többsége is zárva van, de találunk egy kockásterítőst helyi vendégekkel. Vegyes parilla hústálat és asztali bort izibe, mert a fiúk már nagyon éhesek! Én csak szolidan kóstolom az uruguay-i marhát, ellenben mohón falom a szalonna darabkákat a friss kenyérrel, hozzá a jóbort.

A lakoma végén kigurulunk az utcára, onnan a kompállomásra, letelt a játszóidőnk. Kényelmesen becsekkolunk és amint leülünk beájulunk és az álomból már csak Argentínában ébredünk fel.

Otthon a lábtörlőn vár az üzenet, Éváék este lakásavató buliba várnak, vigyünk salátát és bort :) Marcelo-val új helyre költöztek San Telmo-ba. A parti egyben az én búcsúbulim és a fiúké is, mert napokon belül ők is megkezdik kalandozásaikat Dél-Amerikában.

Az amerikai lány is csatlakozik, partikellékekkel felszerelve csengetünk be. A lakás tényleg egy álom. Avantgárd konyha, függőágyas-tánctermes-galériás nappali, a fürdőkádnak lába van, a tetőkertben meg csocsó :) Éva paprikás krumplival készül, időnként Endru átveszi a fakanalat. Én salátát keverek egy zebrával és egy zsiráffal. Norbi hintázik. Aztán mindenki asztalhoz ül, koccintunk. Jó volt ez az együtt töltött három hét.

Közben elkerülhetetlenül rám tör az utolsó napos frász. Elhessegetem és inkább beállok csocsózni, Marcelo-val jó csapat vagyunk. És egyértelműen nyertünk volna, de a labda mindig visszapattant a kapuból, amiért nem járt pont. Marcelo extázisban van, dupla vagy semmit ajánl a fiúknak, akik nagylelkűen belemennek és újra megnyerik. De azért nagyon jó volt, sokat nevettem.

Az amerikai lány és nem sokkal utána Norbi is elköszön, így csak négyen megyünk tovább a Nino bienbe.

Subte a felszínen

Most nincs akkora hangulat, mint egy hete, a többiek is kezdenek fáradni, de bárhogyan is, én maradok. Táncolunk Endruval. Két szám között megvilágosodik, hogy ez az utolsó estém, én meg ott helyben majdnem elbőgöm magam. Nem szabad erre gondolnom. Táncolok Ricardoval, olaszokkal és néhány helyivel. Ricardonak megszakad a szíve, amikor közlöm vele a szomorú hírt, egy másik argentin szeretné, ha kútba dobnám az útlevelem. Kedves chamuso-k.
Aznap este ugyanaz a vicces páros lép fel, akik a Sunderland-ban is, ezúttal párbeszédet is előadnak, fantasztikusan jók. Végre megtudtam, hogy kik ők és a tangó show nevét is.

Minden pénteken előadás

Éváék mennek, nagyon kedvesek, hogy idáig is kitartottak velem. Az est igazi túlélője Endru, aki szegény már nagyon befárad, de még zárásként bort rendel kettőnknek. Őt is kárpótolja, amikor meglátjuk a tömegben Julio Balmaceda-t és Corina de la Rosa-t. Még mindig csodálatosak.

Aztán valahogy már én sem bírom tovább. Nem akarok visszanézni és elköszönni, menjünk. Sétálunk a buszhoz, közben nézem az utcákat, az épületeket. A buszon az embereket. Hazafelé a töredezett járdakövet. Szeretném mindezt magammal vinni.