A konyhában már nagy sürgés-forgás volt, mindenki készülődött a brunch-ra. Egész héten esett az eső, de vasárnap délutánra menetrendszerűen kisütött a nap, nyári meleg lett tél végére. Elvégre augusztus van :) Endru spenótot dunsztolt, tölteléket kevert, én töltöttem, hajtogattam, tepsibe raktam, a többiek csodálkoztak. Lehet mégis tudok főzni? Még ha bonbont csináltam volna. De vicces volt, ahogy egy kis töltött tésztától így ámulatba estek.
Amíg sültek a csodák, beraktam egy mosást. A Casa del Sol tetőteraszán van mosógép és centrifuga, ami egyáltalán nem mindennapi, itt mosodába szokás vinni a ruhát, amit még aznap este vagy másnap reggel tisztán, összehajtogatva megkapsz. Most viszont jó idő volt, ki tudtam teregetni. Ezek a hétköznapi észresemveszem dolgok most mennyire más értelmet kapnak, micsoda öröm lett a frissen mosott, napon szárított ruha.
A teraszról a konyhába menet megcsapott valami égett illat. Az empanadakból kibugyogott az olvadt sajt és megpirult a tepsiben. Ha a többiek eddig csodálkoztak, most eufóriába estek és egymás kezéből vették ki a sütőlapátot, amivel az odaégett sajtot szedték össze az empanadak közül. Juci hát nem érted, ez a legjobb része! :)
De a többi kis séf is kitett magáért, készült igazi olasz spagetti, zöldséges omlett, kuszkusz és előkerült egy üveg bor is. Fenségesen finomak voltak. Vasárnapi brunch egy buenos aires-i tetőteraszon szikrázó napsütésben.
Estefelé megint elmentünk a Mundial helyszínre, ahol a zsűri sajtótájékoztatót tartott. Jó sokan voltunk, láttuk Juan-ékat, Sosa-t, Matias-ékat, Ozgur-éket, ők is készülnek. A zsűritagok arról beszéltek, hogy nekik mi a fontos, mit szeretnének látni. Szenvedélyt. És hogy nem számít, hogy ki az első és ki az utolsó, csak a tangó a fontos, hogy szívből táncold. Itt mindenki azt mondja, hogy csak érezd jól magad, ne vedd komolyan. Ez inkább egy social event, mint verseny, már most magával ragadó a hangulata. Több ezer ember egy helyen a tangóért.
Átmentünk a tánctérre, közben megakadt a szemem egy kislányon, hogy mennyire helyes. Nézem, hogy ki az apukája, jah Miguel Di Genova, az Otros Aires énekese. Még meg kell szoknom, hogy itt lépten nyomon ilyen ismerősökbe botlom. Örülünk egymásnak nagyon, első kérdése hol van a férjem? Adjam át, hogy öleli.
A parketten teltház van. Míg Endre a cipőjét veszi egy bácsi máris el szeretne vinni táncolni, aztán sűrűn elnézést kér, amikor Endrére mutatok. Farmerban, kabátban beállunk táncolni, a sárga szegély zsúfolásig van nézőkkel, nagy élmény. A színpadon élő zene szól, az emberek néha vele együtt énekelnek. Amikor visszavesszük a cipőt egy kislány mellé kuporodok aki elkezd szemezni a tűsarkúmmal. Igazi nő már most. Aztán gondosan visszacsatolja a pántokat és berakja a cipős zsákomba. Ez az az emberek közötti kapcsolat, ami már kisgyermek koruk óta bennük van.
Hazafelé csak nem jön a busz, elindulunk gyalog. Hideg van, éhesek vagyunk, Endru empanadat szeretne, én fagyit, mitadisten útközben betérünk egy ilyen helyre. A dolgok amúgy itt és talán máshol a világon is így működnek. Vajon ki fog felkérni, lesz elég pénzünk, hogy találjuk meg a megállót? Majd megoldódik, no hay problema. Egyelőre csak háromféle empanadat és dulce de leche fagyit kóstolunk. Ez egy nagyon helyi pizzeria, szürke székekkel és falakkal. De ezek a legjobbak. Minek a sallang, ha ennyi is elég. Így is jól laksz, megkapod, amit szeretnél. Vagy ott van például az útfelújítás. Nincs körbekordonozva, sárga szalaggal körbekerítve. Pár kő és zsinór. Mert nem kell több. Mindenki érti.
Imádom ezt az országot az összes ellentmondásával együtt. A szemét az utcán hever, a házak falán hatalmas molinok világítanak. A melegházasság engedélyezett, az abortusz tiltott. A metróban gyerekek kéregetnek, a nők állami pénzen plasztikáztatják magukat. A kukás ember Buen dia-val köszön. Ez tényleg a világ másik fele.
A családommal is beszélgetek a hálón. Másnap kezdődik a Mundial, szorítanak nekünk.
Már sajnálom, hogy nem mentem a pénzhiány miatt. Az adóm befizetése helyett egy repjegyet kellett volna vennem. Na majd legközelebb!! :-)
VálaszTörlés