Először elmetróztunk Palermo megállóig, ahol csatlakozás van a vasúthoz. A Subte kártya univerzális, vonatra is jó.
A reggeli munkába menős Buenos Aires egész más, mint a délutáni sétálós vagy az esti milongára menős. Az emberek fáradtak, álmosak és szürkék, mint bárhol máshol a világban. A vasút környéke lepusztult, szeméttelepek mellett haladunk el. Érdekes módon viszont az emberek nem szeretnek a vonat belsejében utazni, inkább lógnak a lépcsőkön a nyitott ajtókban, a kapaszkodókon és a vonat oldalán mindenhol. Kívülről olyan, mintha zsúfolásig lenne. Balkáni hangulat.
 |
| Itt még nem lógnak annyira, majd ha elindul a vonat.. |
Az eső rákezd, de mielőtt teljesen ránk szakad az ég becsöngetünk Perez papához. Jön is elénk teljesen kiöltözve, már várt minket. Beinvitál a garázsból átalakított táncterembe és konyhába.
Az asztal már meg van terítve, négy kávéscsésze lefordítva. A kávét már lefőzte, most felteszi melegíteni, süteményt szel és teával kínál. Remeg a keze, ahogy kiönti a feketét, de amikor elkezd mesélni a tangóról teljesen átszellemül, csillog a szeme. Előveszi az évek óta gyűjtögetett fotóalbumot és megmutatja a régi fényképeket, amikor még fiatalok voltak Rosa Forte-val. Ugyanaz az ölelés és kéztartás, mint ötven éve. Minden más változott körülöttük, de az érzés nem.
 |
| Nagy szerelem |
 |
| 17 évesen |
 |
| Egy milonguera 100. születésnapján. |
Sok időre ő is abba kényszerült hagyni a tangót, amikor a diktatúra idején betiltották. Mesél a régi időkről és a máról. Szinte semmit nem értek, mégis mindent. A gesztusaiban, a hangsúlyban minden benne van. Megható, ahogy ennyi évtized ott áramlik ebben a kis helyiségben. Mennyi tehetséges táncos koptatta már ezeket a köveket, fejlődtek a keze alatt és viszik tovább a tudását szerte a világban. Közben kint vihar van, bekapcsolja a fűtést.
Mit szeretnénk tanulni? Sétát és girokat. Jól van, akkor táncoljunk. Mindketten meg vagyunk szeppenve, mint két kisdiák csetlünk, botlunk. Főleg Endrével foglalkozik, szerinte a tangót először a férfinak kell jól tudni. Egyetértek :) Meglepődünk, amikor átrak minket V-tartásba, de a tükörben tényleg sokkal szebben nézünk ki. Mira! mondja. A girokhoz is ad pár jótanácsot, Endru jegyzetel is szorgosan. Még leülünk kicsit beszélgetni, aztán percre pontosan két óra múlva becsönget egy japán páros. Tavaly döntősök voltak, vagy valami hasonló. Zarándokhely.
Élményekkel telve sétálunk visszafelé. Nem pontosan erre számítottunk, sokat kell még tanulnunk. Mielőtt vonatra szállunk, még betérünk pár boltba, hogy vegyek gumicsizmát. Ha télen jönnétek Buenos Airesbe feltétlenül hozzatok magatokkal. Az eső itt nem viccel, zuhog, ömlik, szakad. Végül nem találok a méretemben, pedig van pár csinos darab.
Otthon elkezdjük újra a gyakorlást. Ezúttal az amerikai lány is csatlakozik. Ha azt gondoltátok, hogy durva, hogy otthon súlyzókkal a lábamon giroztam, nos ez a lány súlyzókkal a csípőjén gyakorlolja a sétát. Beszélgetünk, technikát cserélünk, aztán elhív minket Fabián Peralta practika-jára. Ugyan most figurát fog tanítani, de az előző napi óra is átment zeneiségbe, úgyhogy ajánlja.
Órára menet fotózom:
 |
| Az emberek itt mosodába adják a szennyest, nem otthon mosnak. |
 |
| Kutyákok a kirakatban. |
Az eső megállíthatatlanul szakad, hiába az esőkabát, elázva érkezünk az órára. Fabián mindenkit üdvözöl, jó sokan vagyunk. Az óra tényleg csak néhány figuráról szól, későn kapunk észbe, hogy inkább a másnapi zeneiségre kellett volna jönnünk, de így is tanulunk néhány hasznos dolgot. Na meg Peralta puszit nyom az arcomra és tesz velem pár lépést. Az amerikai lány teljesen fel van dobva ettől, mondja is, hogy most ne fürödjek egy hétig, különben lejön a Peralta érintés :)
 |
| Aranyosak a mamák a háttérben :) |
 |
| Fabián Peralta & Josefina Bermúdez |
Óra után vissza az esőbe, Endrun piros, rajtam sárga esőkabát van, így a katica és a csirke elindult hazafelé. Mentek, mendegéltek, mígnem betértek egy empanadat sütő házba. Kértek három empanadat, mire a boszorkány csak ennyit mondott: 12 perc. A katica ezen teljesen kiakadt, a csirke meg vihogott. Aztán megkapták a forró, hamuban sült mannát és vitték haza nagy boldogan.
Este még nyújtottunk, az empanadas kincsesdobozt pedig jutalomként a fal mellé tesszük. Persze nem bírjuk ki és még nyújtás előtt melegében felbontjuk. A tésztába monogramok vannak beleégetve, hogy milyen ízesítésűek, profi. És nagyon finom. Egy kis bor hozzá és máris jobban megy a lazítás. Sokkal jobb este nyújtani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése