2012. augusztus 11., szombat

Dulce vida

Szombat délelőtt boltoltunk mindenféle gyümölcsöt, zöldséget és dulce de leche-t (karamellizált tejkrém, argentin especialidad)! Imádom, hogy mindegyik supermercado-ban halomban áll a mate és dulce. Első este még megadtuk a módját az étteremnek, de mostantól magunk (Endru) főzünk, mert nagyon felmentek az árak. Buenos Aires drágább lett, mint Budapest. Eltekintve a dulce árfolyamától, amely viszont ötödannyiba kerül és mennyei. Eddig a legjobb a La Serenisima.


Az augusztus a tél utolsó hónapja, ami tekintve, hogy a déli félteke, jóval enyhébb. Napközben 16-17 fokok vannak, az éjszaka viszont már kabátos. Havat ritkán látnak, esőt annál inkább, de az is nagyon szeszélyes. A szobámból hallom, hogy kopog az eső, de mire kiérek az utcára már elállt, pár lépés múlva újra szemerkél és olyan is volt, hogy csak az utca túloldalán esett. Mucha lluvia. De vannak napsütötte tavaszias napok is, az időjárás muy loco. Szombaton is esőnap volt, nem hoztam hát hiába az esőkabátot.


Első utunk a Comme il Faut, imádott cipőboltom. Ahogy szlalomozunk a járdán rájövök, hogy mennyire hiányzott ez a város az apró kockaköveivel, meg a sárga járdaszegélyével. Elmondhatatlan érzés itt lenni. Zárás előtt érkezünk a cipőszentélybe, így csak párat próbálgatok, gyönyörűek. Még egyikkel sem estem szerelembe, de úgyis forog a készlet, van időm, visszajövök még. Lehet, hogy nyitott sarkú szandált veszek, most arra gondolok, hogy szabadabbnak érezném magam benne tánc közben. Izgalmas.

Komilfóból átbuszozunk a 2x4 cipőboltba, de előtte még veszünk egy buszos kisokost. És tényleg nagyon okos, megmutatja, hogy melyik busszal menj, attól függően, hogy honnan hova szeretnél menni. A buszok amúgy éjjelnappal járnak és újdonság, hogy lehet Subte (feltöltő) kártyával is fizetni, nem kell az amúgy is ritkaság számba menő aprópénzt (moneda-t) dobálni a buszon lévő automatába.


A 2x4 bolt is nagyon stílusos, az összes férficipő nagyon vagány. Persze a fellépőnadrágot otthon hagyjuk, amihez vennénk a cipőt :)


Rögtön kiszúrom, hogy az eladón lévő a legjobb, végül az lesz a nyerő. Gyönyörű, fekete nubuk és bőr.


Hazafelé még szerzek néhány dulce de leche-t, az egyiket már a hazaútra egy kilós kiszerelésben. Otthon salátázunk, aztán nyugovóra térünk. Este tízkor ébresztő, milongára készülődünk :)

Nagyon nagy szerencse, hogy Éváékkal vagyunk itt, tőlük tudjuk melyik nap hova érdemes menni. Ha szombat, akkor Villa Malcolm, Cachirulo milonga. Busszal megyünk, mert egyrészt a taxi is nagyon drága lett, másrészt a Casa del Sol nagyon jó helyen van, busszal elérhető a milongák többsége. Éváék már előrementek, így ketten indulunk el. A legnagyobb esőben bogarásszuk a térképet, sehogy sem találjuk a megállót. Végre meglátunk egy buszt, bemondjuk a sofőrnek, hogy meddig megyünk, bólint, hogy rendben. De valahogy csak nem arra megy, amerre kéne, úgyhogy inkább leszállunk és beszaladunk egy eresz alá. A térkép elázott, nem tudjuk hol vagyunk. Aztán Endru kidugja a fejét, először nem érti amit lát, aztán megvilágosodik, az Obelisconál vagyunk! :)


Ami jó, mert minél előbb szerettem volna újralátni és rossz, mert pont a belváros másik felére keveredtünk. Aprópénzünk már nem volt, úgyhogy ebből taxi lett. Csuromvizesen érkezünk a milongára, ahol 35 peso egy belépő. Ez nagyon nem jó, úgy emlékszem három éve az Ideal volt a legdrágább a 25 pesojával, és megintcsak nem jó, mert rájövünk, hogy eltaxiztuk a pénzünket. Csak az enyémet tudjuk kifizetni, úgyhogy bemegyek, hogy kérjek Évától pénzt, hogy behozhassam Endrut :) Még egyetlen tangólépést sem tettünk és máris hitelből megyünk milongára... élni tudni kell. Itt viszont nem úgy van, hogy csak úgy bemegyek és megkeresek valakit. Minden milongának háziasszonya van, aki különböző szempontok alapján ülteti az embereket. Meg is állít rögtön, hogy van-e foglalásom. Szerencsére az "Éva, hungara" elegendő, megmutatja, hol ülnek. Éva jót mulat rajtunk és kimenti Endrut a pácból, aki viszont már csak hátul kap helyet. Mi is a második sorban ülünk (későn jöttünk), ami felkérés szempontjából nem a legjobb, mert nehéz szemezni.

Ez a milonga tradícionális, vagyis külön sorban ülnek a nők, a férfiak és a párok. A legjobb az első sorban ülni, mert onnan belátod az egész termet, de még itt sem mindegy, hogy a termen belül hol kapsz helyet. Az ültető tudja, hogy ki milyen szintű táncos és ennek megfelelően rendezi az embereket és mindezt olyan komolysággal, hogy az már megható. Általában mindenki a helyéről próbál szemezni, aki sokat kőröz az valószínűleg rossz táncos. Jó táncosnak nincs szüksége helyzetváltásra, mert mindig a női szemek kereszttüzében lesz.

Mivel újként senkit nem ismerek, rámenősnek kell lennem. Amíg nem látnak táncolni, addig nem fogják elfogadni a felkérésemet (mirada), és ők sem fognak felkérni (cabeceo). És az sem mindegy kivel táncolok, mert figyelnek és ha egy rossz táncossal látnak, onnantól esélyem sincs náluk. Természetesen senki sem kezdő, de a rossz táncos itt általában az, aki azért jár le milongákra, hogy felszedjen valakit aznap estére és még az is lehet csak azért, hogy legyen hol aludnia aznap éjjel (sokan a belvároson kívül laknak). Mivel a tangót csak eszközként használják, ez meg is látszik a táncukon.

Évának hála sok jó tanácsot kapok a milongán, mitöbb egy jelrendszert is bevezettünk, hogy akivel táncoltunk milyen táncos. Egész más itt egy milongán lenni, a farkastörvények ellenére ez egy nagyon jó játék, van egy keretrendszer, amit mindenki ismer és tisztel. Férfiak és nők játéka ez, az életben is így megy.

A milongára visszatérve, nagyon jó hangulatú, csak slágerek mennek, az egész parkett áramlik. Nagyon szép táncosokat látok, bizsergek a gyönyörűségtől és tudattól, hogy itt vagyok egy buenos aires-i milongán. Kész őrület. Aztán a szomszédos asztalnál egy argentin milonguero dalolni kezdi az egyik számot, rámosolygok, a következő tandát már együtt táncoljuk. Szerencsére vannak olyan helyiek is, akik szívesen táncolnak újakkal. Mások addig nem nyitnak, amíg meg nem győzödnek, hogy az illető itt marad és nem utazik el túrista módjára pár hét, hónap múlva. Így az első táncom igazi argentin ölelés volt. Pontosan olyan, amilyennek lennie kell, finom, de mégis lágyan dinamikus, odafigyelős, vigyázós, minden pillanatban körülöttem levő. Ezért is utaztam több, mint tizenegyezer kilómétert.

A milonga alatt sokat nézelődtem, de már használtam a mirada-t. Okosan kell játszani ezt a játékot és szépen lassan felépíteni a táncos kapcsolataimat. Mert ha egyszer megszeretnek, akkor azok a partnerek már biztosak maradnak. Összességében nagyon jó táncaim voltak. Kitűnt köztük egy koreai srác, aki szalon stílusban táncolt, kiderült, hogy Carlos Perez tanítvány. Jakérem. Csodálatos volt, csak úgy suhant, mondtam is, hogy még van idő beneveznie a mundialra :)

Endru is odatette magát, többek között felkérte az egyik nagy veterán milonguerát, úgyhogy szerintem innentől nem lesz gondja. Nézem őt és látom, hogy mekkora táncos lesz belőle négy hónap múlva. Azthiszem itt ő is otthon van. Jó nézni, még akkor is, ha tudom, hogy soha többet nem lesz ilyen jó táncpartnerem.

A milongán volt pár szülinapos milonguero, akik táncoltak egy-egy számot, köztük volt egy fellépő is.


Az egész milonga nagyon jó volt, talán fél négy körül lett vége. Utána még átsétáltunk a Virutába, ami ilyenkor már ingyenes. Még át sem vettük a cipőt, a mászkálósok (helyi szlenggel bottomfeeder-ek) már megkörnyékeztek minket és még többször is visszajöttek, nem értettek a szóból. Tele van velük a hely, folyamatosan róják a köröket egy-egy éjszakai kaland reményében. Én végül egy nagyon jó táncost szemeztem le, akit már a Villa-ban is kinéztem. Akkor nem hagyta magát, most meg alig akart elengedni, még a Cumparsita utáni chacarerat is együtt táncoltuk. Élmény volt :)

Hazafelé gyalog mentünk, végigröhögtük az utat. Közben Éva megmutatta a titkos garázskaput, amin ha bekopogsz frissen kapod a medialunas-t (argentin croissant). Argentínában tényleg semmin sem szabad meglepődni, imádom :))


5 megjegyzés:

  1. Itt tavaly én is kopogtam! :)))

    VálaszTörlés
  2. "Jó nézni, még akkor is, ha tudom, hogy soha többet nem lesz ilyen jó táncpartnerem."

    No, azert nem szabad elore lemondani a jovorol..

    Hallom ismet kinyit az El Beso, jokor mentetek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Bizony, már voltunk is :)

      Tudom.. legyen igazad :)

      Törlés