A cipőboltban örülök, hogy nem vagyok fiú, mert nem tudnék választani! Szebbnél szebbek, ötletesek, mutatósak és nagyon jó áron vannak. Bevallom nekem a DNI-s lánycipők nem passzolnak, csak egyetlenegy tetszett igazán, egy sárga-narancs-fekete vidám kis virágos, de felpróbálva sehogy nem találom benne magam. Jobb is, mert már úgyis megvan az igazi.
Norbi egyből rátalál egy fekete-fehér cipőre, ami átmenet az elegáns és a gyakorló között. Mondom is, pont neki való. Nem hivalkodó, de azért ad magára, azt üzeni tangós vagyok, de még nem profi. Cipőtanácsadónak kéne mennem... aztán elmerengek a kis virágos fiúcipők között, elképesztően vagányak. És velem együtt mereng Norbi is, tudtam, hogy ez az ő világa is. Kinéz egy fehéret fekete virágokkal, nagyon menő, gondolkodóba esik. Látom rajta, hogy már elveszett, mint mi nők, mikor nem tudunk választani, s hirtelen megveszünk mindent. Csak az mentette meg átmenetileg, hogy otthon hagyta a bankkártyáját. De mint tapasztalt, cipőkkel menthetetlenül szerelembe eső bölcsen azt tanácsolom, hogy a virágosra még aludjon egyet. A fehér cipő, virág ide vagy oda azért mégsem annyira praktikus. De nézegetni csodaszép :)
 |
| Na melyiket? :) |
Délután rápihenünk az esti szalon döntőre, aztán már korán útnak indulunk a Luna Parkba, mert biztosan sokan lesznek. A Casa del Sol csoportosan kivonul :) A rendezés továbbra is elismerésre méltó, a szektorokon belül nincs tumultus, de jó hogy korán érkeztünk, mert már így is fogynak a jó helyek. Marcelo még elmegy égetett cukros mogyoróért, itt ezt szokás enni :) Amíg megtelik a nyolcezres aréna belemerülök a Happy Tango-ba. Jobb lentről egyszer valami fény villan fel. Egy mama a szempilláját festegeti, a spriálon kis lámpa világít. Ilyen nekünk is kell! Mindenki belelkesül, az amerikai lány ül hozzá legközelebb, megszólítja honnan lehet ilyet beszerezni. A mama büszkén mutatja, hogy a spirálhenger oldalán még tükör is van és felírja a bigyó nevét egy papírra. Ha hazaértem első dolgom lesz..
 |
| Light up lip gloss passion |
Aztán még mutat egy flyert, miszerint ő Bryant Faye Lopez mamája. Nanáhogymár jópár napja kiszúrtam a srácot, hogy mennyire ügyes. Csúcs.
A kivetítőn közben kisfilmek mennek a döntősökkel készült videókról és az elmúlt tíz év szalon és escenario győzteseiről. Stefi-eket sikerül elkapnom.
Lassan megtelik az aréna, tapsvihar köszönti a döntő kezdetét, a tömeg erejétől mindig libabőrözöm. A színfalak mögött már biztosan nagyon izgatottak a táncosok, azért ez nem mindennapi esemény. Végül csak két párosért izgulunk Juan Martin & Stefi és Cristian Sosa & Maria Noel. Ozgur-ék és Matias-ék is kiestek a középdöntőből, pedig nagyon jó helyeken álltak az elődöntő után. Azért vannak még ismerősök, a tavalyi EB győztes portugálok, az idei EB győztes belgák és a harmadik helyen végzett oroszok.
Elkezdődik a döntő, bemutatják a hét tagú zsűrit. A negyven párost összesen négy ronda-ba osztják. A helyünkről a szalonra jellemző apró finom mozdulatokat nem lehet látni, a kivetítőn a kamera meg párról párra cikázik, így inkább csak azt nézzük, hogy a színpadon a párosok közül ki tűnik ki leginkább.
 |
| Elől Sosa, hátrébb Juan |
Az egyik körben Endru meglátja a brazil kissrácot, akivel még a Milonga10-ben táncoltam egy milonga tandát... leesik az állunk, a kölyök benne van a döntőben! Mondom is Endrepapának, lejárt a mi időnk, adjuk át a helyünk a fiataloknak :) Aztán ahogy sejtettem a barátainkat közös körbe osztják. Stefiéken már a bejövetelükkor látszik, hogy valami nem oké. Egy hete Stefi még beteg volt vagy a stressz az oka, nem tudni. Önálló párosként lenyűgözőek, de a tömegben valahogy eltűnnek. Sosa-ékat is szem elől vesztem, bár lehet az is közrejátszik, hogy otthon hagytam Endru szemüvegét, pedig már órákkal előtte szólt, tudja, hogy vaksi vagyok :)
A közönségen végig érződik a feszültség, a körök után viszont mindenki fellélegzett. A színpadot pillanatok alatt átrendezték és kivonult a Sexteto Mayor tangózenekar. Eddig mindig vegyes élményeim voltak az élő zenekarokkal kapcsolatban, de ez minden eddigit felülmúlt. Jobb oldalon két idős papa hegedült, egyszerre húzták a vonót, olyanok voltak mint két rajzfilmfigura. Fenemód jól játszottak. Amikor a hangulat a tetőfokára hágott, az egész zenekar hullámban állt fel és beatre huppant vissza. Szenzációs volt.
Aztán egy veterán párosról mutattak régi, majd egyre újabb felvételeket, mígnem mintha egyenesen a kivetítőről érkeztek volna, kilibbentek a színpadra,. Gloria & Eduardo, mi nem ismertük őket, de biztosan legendás páros lehettek. Viszont van az a szint, amikor úgy gondolom, hogy még a legnagyobb legendákat is el kell egyszer engedni és elfogadni, hogy bizony már csak hű képmásai önmaguknak. Értem én, hogy eszmei érték és nagy név. Bár lehet most a kritikus európai énem szólal meg. Hiszen nem is ismerem őket. De az biztos, hogy végig izgultuk a táncukat, nehogy elessenek a nagy ünneplés közepette.
Folytatódtak az izgalmak, elérkezett az eredményhirdetés. Fokozták a hangulatot, először megköszönték a nemzeteknek a részvételt, igen volt Hungría is :) A fesztivált összefoglaló filmvetítés alatt felsorakoztak a párosok. Aztán még kismonológ a versenyről és végül minden figyelem a kivetítőkre irányult. Először az ötödik helyezett pontszámait mutatták és csak utána mondták be a páros rajtszámát és nevét. És ez így ment egészen a győztes párosig, akin Éva csodálkozott a legjobban: "Ezzel a sráccal egy csomót táncolok! Ez egy milonguero!" Az első négy argentin, az ötödik orosz. Végül egyiket sem ismerjük.
Az új világbajnok még bemutat egy örömtáncot, tényleg ügyesek. Jó bonyolult nevük van, még meg kell tanulni: Facundo de la Cruz Gomez Palavecino & Paola Florencia Sanz. De az biztos, hogy olyan, mint a 2010-es bajnokpáros, vagyis Sebastian Jimenez & Maria Ines Bogado százévente egyszer születik.
 |
| Az első díj pénznyeremény, párizsi út és két bicikli :) |
A show után az aréna gyorsan kiürül, Éváék elmennek vacsorázni, mi a tömeggel tolongunk a metróban. Későre jár, a boltok már zárva, a fiúk szokás szerint éhesek. Megszállják a sarki kínai zöldségest, pontosabban rávetik magukat a mandióka gyökérre. Már régóta szemeznek vele, most eljött az ideje. A kínai jót mulat rajtuk, miközben segít nekik válogatni elmondja hogyan kell elkészíteni.
Mellé veszünk jóféle rumot (Ron). A konyhában kétkedve nézem a két kiló mandiókát, mígnem én is kapok egy hámozót, lehet segíteni.. márpedig ebből paprikás krumpli, pardon paprikás mandióka lesz. Hát jó. Közben Norbi házi karamellás teát készít, bögrébe tölti, hozzá jó erős rum. Pár napja összeszedtem valami téli megfázást, a rumos tea most jólesőn felmelegít, mmm. A mandióka meg addig rotyog, míg végül tényleg paprikás krumpli íze lesz. A krumplinál kissé ropogósabb, de az íze megtévesztésig ugyanolyan. Marcelo szerint nagyon egészséges. Én továbbra is maradok a dulce-nél :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése