Alberto Podestá in live

Álmos, otthonmaradós kedd. Amíg a fiúk a várost járják én inkább otthon heverészek és családozom a neten. Sikeres volt a körút, Endre beadott három véka mosást, Norbi megvette élete első tangócipőjét, juhéé! :)

DNI rocks!!

Estére az escenario döntő van betervezve, amihez nekem már nem sok kedvem volt.
Endre: Ugye jössz te is?
Jucus: Nem.
Endre: Na gyere már!
Jucus: Nincs kedvem.
Endre: Gyere, jó lesz!
Jucus: Nem akarok.
Endre: Jutka, jössz!
Jucus: Jó.

Végül csak vásárolni mozdultam ki, mert kedvet kaptam Évától zöldséges omletthez.

A fiúk már ötkor elindultak, hogy legyen helyük, nekem ez még korai volt, de hagytak nekem jegyet, meg aprópénzt a metróra, hogy majd az amerikai lánnyal menjek utánuk. Na az amerikai lánynak sem volt kedve így otthon maradtunk. Pontosabban pár perc múlva bedugta a fejét a szobám ajtaján, hogy lenne-e kedvem chacarera órára menni? Nanáhogy! Pont erre gondoltam pár napja, mert már sok lépést elfelejtettem belőle. Mielőtt odaértünk megkérdeztem, hogy kedd este melyik milongára érdemes menni. Zavartan nézett rám, ma nem szerda van? Már tudtam mi lesz.. szóval chacarera óra helyett elmentünk pékségbe, meg empanaderiaba. És a hazaúton még vagy húszszor elnézést kért.

alfajor & lángosízű csillagcső

Ha már így alakult, hogy kedd van eszébe jutott, hogy este Alberto Podestá koncert lesz a Porteno y Bailarin-ban. Mondom ez mesés, úgyis oda akartam menni, egy hete Endru ott táncolt hajnalig, most már én sem hagyom ki. És felfoghatatlan, hogy élőben láthatom azt, aki a Nada-t énekelte. Meg a Junto a tu Corazón-t. Egy újabb legenda.

Míg készülődöm a 2xtango már posztol, az új escenario világbajnok Cristian Sosa & Maria Sciuto! Hoppá, ezt azért jó lett volna megnézni.. fantasztikus. Hazaérve a fiúk viszont kevésbé lelkesek, szerintük voltak náluk jobbak is, de összességében nagyon jó volt a show.

Most a másik oldalon ültek.

Összekapjuk magunkat és elindulunk. Az amerikai már annyira izgatott, hogy leint egy taxit, csak minél előbb érjünk oda. Jó erre a helyre is annyi év után újra betérni. A leányzóval előre megyünk, mert van foglalásunk, méghozzá jó helyen, a bár mellett közel mindkét tánctérhez. Úgy látom szabadabban ülnek az emberek, hívom Endrut, hogy üljön ő is hozzánk, de aztán jön a szervező és int, hogy nem-nem, neki a férfiak között a helye.

Elkezdünk leskelődni, hogy lehet-e már fotózkodni az ikonnal, de ezzel mások is így vannak, folyton vannak nála, úgyhogy majd később. Addig is az amerikai belekezd egy végehosszanincs sztoriba, így esélyem sincs szemezni a közben elkezdődő újabb tandához. Értem én, hogy ráér, itt él már másfél éve (a munkahelye fizetett kényszerszabadságra küldte a válság miatt, na én is ilyet szeretnék), de nekem már csak négy napom maradt. Persze a milongák közösségi események is, nem csak táncolni jössz le, hanem egy pohár bor mellett beszélgetni, ismerkedni. A tandák elejét viszont érdemes meghagyni a beszélgetőpartnernek, hogy ha táncolni szeretne tudjon vadászni.

Végül csak összejön a fotó, egyikünk sem hagyja ki ezt a lehetőséget. Nekem kissé túl direkt, kezdek leállni ezekről a pózolós fotókról, de ez most a kihagyhatatlan doboz. A lányokkal fülig ért a szája. Sőt azt mondta, hogy a koncert után menjünk fel hozzá... khm :)

Az amerikai lánnyal

Jucikával

Endikével

Táncolgatok sokmindenkivel, aztán már kicsit sok lesz a nemargentin táncom és inkább pihenek. Pontosabban van egy argentin srác, amolyan kifelé táncolós, de mégis olyan dinamikával táncol, ami miatt igent mondok további tandákra is az este során. És olyanokat vezet, amikre nem tudtam, hogy képes vagyok. Például lent tart a földön és izoláltat. Ez amúgy az egyik legnagyobb különbség az argentin és az európai táncosok között. Az előbbiek lent, az utóbbiak fent táncolnak és táncoltatnak. A balett miatt én is fent vagyok, de amikor argentinokkal táncolok mindig beletolnak a talajba, nincs más irány. A másik a tartás, amin belül megvan a helyem, nincsenek helyezkedések. A harmadik az ölelés, ami az egész tánc alatt mindenhol körülvesz, mert minden pillanatban a nővel szeretnének lenni. Na most megosztottam minden titkot :)

De ezen a milongán is hemzsegnek a mászkálósok. Sőt, a szomszédos vegyes asztaltól a mögöttem ülő fickó lazán behajolt az arcomba egy Bailas?-al. NO, GRACIAS!

Az éjfélre beígért műsor csak nagy sokára, éjjel kettő körül kezdődik el. Csodálom, hogy egy nyolcvanhét éves bácsi ilyen későn ad koncertet. Két gitáros kíséretében énekelt, Alberto majdnem olyan magas, mint a gitáros ülve :)

Köré gyűlünk, mindenki áhítattal hallgatja. Még most is a fülembe cseng. Néhol fals, néhol eltéveszti, de még mindig lenyűgöző ereje van a hangjának. És micsoda temperamentum! Persze a ipodom egy szám után lemerült, de biztos voltam benne, hogy a youtube teli van a fellépéseivel, úgyhogy átengedtem magam az élménynek. Egy szám erejéig pedig a tavalyi szalon világbajnokpáros Julian Benavidez Hernandez & Natasha Agudelo Arboleda is táncolt. Gyönyörű volt.

Junto a tu Corazón (2012.08.28)


A fellépés után elkezdték kihúzni a tombolákat (sorteo). Elkezdem keresgélni a jegyem a táskámban, ahogy a kezembe akad és ránézek a hatszázötvenötös sorszámra abban a pillanatban bemondják, hogy seis-cinco-cinco. Nem hiszek a szememnek, lobogtatva megyek a szervezőhöz. Megnézi, tényleg az enyém. A nyereményem egy Porteno y Bailarin-os póló, de mielőtt a kezembe nyomja végigmér és inkább elmegy egy kisebbért. Később előkerül egy még nagyobbal. Legalább lesz egy pólója Bencének :)

A milonga után Endruval ketten ballagunk a buszmegállóhoz, mert az amerikai lány végül még a koncert előtt lelépett, nem tudott tovább várni, mert a barátai egy másik milongán léptek fel. Pedig Endre szerint előttem az ő sorsjegyét húzták ki, ami egy cipő lett volna..