Szabadszombat

Szombat reggelre a sarki zöldségeshez articsókák érkeztek, aminek láttán megszállt az ihlet, ezt ki kell próbálni! Buenos Aires sok szempontból inspirál, az egyik, hogy elkezdtem főzni. Endre el is dobja ilyenkor rögtön a fakanalat :) Közösen alkottunk, amiből lett egy sütőtökös-articsókás kompozíció, nagyon finom lett. Azthiszem otthon többet fogok a konyhában kísérletezni, tetszik ez az improvizálás.

Én articsóka, Endru sütőtök

Napközben gyakorlást beszéltünk meg, de amikor bementem a táncterembe, Endru mondta, hogy inkább elvisz sétálni. Ennek nagyon örültem, mert bár minden pillanatot szeretnék átélni, kezdünk kimerülni. Buszra szálltunk és elmentünk a Mundial melletti parkba pihenni, de mivel elég hideg volt nem sokat korzóztunk, inkább bementünk a fesztivál helyszínre.

A Pápa megáldja a Mundialt

Fesztivál bejárat

Karos emelő. Latinamerika.

Itt szemeztem egy cipővel. Felpróbáltam az egyiket, erre az eladófiú a lábamon átkötötte a szalagot, hogy így is lehet. Lehetne még a kék szalaggal is? :)

Todo Tango

Hazafelé kíváncsiságból lefotóztam, hogy milyen itt a fagyikínálat. Az árakon meglepődtem, de tetszik ez a tégelyes adagolás :)

A mate tököt és szúrót persze otthonhagytam, Endru a termoszát meg Sunderlandban, de matezni narancsból (pomeloból) is lehet, fémszúrót meg vettünk hozzá.

Este Villa Malcolm, Cachirulo milonga, nálam eddig ez vezet. Nagyon tetszik a hely, a zene és a táncosok is. Ezúttal viszont más társaság volt, pedig már örültem, hogy nem kell az ismerkedési köröket előlről kezdenem.

Néhány gondolat, hogy hogyan is működnek a tradícionális milongák. Az asztalfoglalást néha elfelejtik, néha nem fogadják el, de azért mindenképpen érdemes telefonálni. Ha későn érkezel és nincs foglalásod nagy eséllyel kapsz hátul helyet, de mivel ez Argentína bármi lehet. Későn érkező is ülhet az első sorban és foglalással is beültethetnek hátra.

Miután megveszed a belépőt és besétálsz a milongára máris jön eléd a házigazda és puszival öleléssel üdvözöl, mintha évek óta ismerne. Ha nincs foglalásod, jön a legfontosabb feladata, az ültetés. Hely mindig van vagy ha nincs akkor is előkerül valahonnan egy szék, a nagy kérdés inkább az, hogy a tánctermen belül hova. A szervező pillanatok alatt felméri a milonga helyzetét, a táncosok szintjét és ültetési rendet, valamint azt, hogy mindez hogyan változik ha leültet valahova. Ha megvan a kiszemelt hely, karmester módjára vezényelni kezd, terelget, hogy merre menj és átrendezteti a már ott ülőket is. Ha rosszabb helyet kapsz szabadkozik és ígéri, hogy amint felszabadul egy asztal átültet az első sorba.

Erre a milongára későn jöttünk és már csak a férfiak asztalánál kaptunk helyet, de legalább az első sorban. Amikor egy milongára érkezel sokan figyelnek, főleg ha új vagy. Leültünk, átvettük a cipőt, amire az egyik férfi megjegyzést is tett. Igaza van, elvileg ezt a mosdóban kellene, de ilyenkor télen amikor több réteg ruhát bontok le magamról nincs kedvem még külön kimenni öltözni. De úgy vettem észre ezt a többség sem tartja.

Miután elkészülünk nézelődöm, hogy milyenek a táncosok és ismerek-e valakit. Ha jó a zene és profik vannak, akkor nézni is jó a forgatagot, mintha fellépés lenne, elmerülsz benne, jó a léleknek. Ha táncolni szeretnél van pár alapszabály, amit nem árt betartani. Ezeket Évától tudom, de van egy zseniális könyv Sally Blake: Happy Tango, amelyben ezek össze vannak szedve.

Sallycat's guide to dancing in Buenos Aires

Ha megérkezel egy milongára az első órában csak nézelődnöd kellene, hogy ki milyen táncos, ne fogadj el szóbeli felkérést, egyáltalán ne fogadj el felkérést olyantól, akit még nem láttál táncolni ésatöbbi. Nemhiába egy egész könyv szól erről. Ez nem sznobság, inkább tisztelet. Megnézed, hogy ki az akit három szám erejéig megtisztelsz azzal, hogy átöleled. Mert sokakban viszont semmilyen alázat sincs sem a másik ember, sem a tangó iránt. Ilyenek a "bottom feeder"-ek, akik lerongyolnak tornacipőben egy milongára egy "Un cafe?" reményében. De ezzel talán nincs is probléma, mindössze csak annyi, hogy én nem ezt keresem.

Az én helyzetem annyiban más, hogy csak három hétre jöttem és nem ismernek, ezért idő hiányában be kell vállalnom némi kockázatot. A szemezés marad, de mivel sokan vannak egy milongán nem nézhetek végig mindenkit, így azt is figyelem, hogy a jó táncoslányok kivel táncolnak vagy akár azt is, hogy egy táncosnak milyen a tartása, kisugárzása, ez nálam többnyire bevált.

A milongán legalább az első tandát viszont érdemes olyannal táncolnod, akit biztosan ismersz még ha kevésbé jó is. Szerencsére egy idősebb argentin fickó szinte ugyanazokra a milongákra jár és mindig örömmel fogadja a felkérésemet. Ha valakit kinézel és nem ismer, kitartónak kell lenned. Esetleg rámosolyogsz ha előtted táncol vagy követed szemmel, hogy hova ül le és gyakran arra tekintgetsz. Ha hátul ülsz nekem az a módszerem, hogy ahogy valaki a tömegből látványosan elkezd nézelődni és szimpatikus akkor én is látványosabban nézelődök hátha összeakadunk. Így sokszor sikerül a terem túlsó oldalán ülőket is leszemeznem.

Ezen a milongán nagyon jókat és sokat táncoltam. Megismertem jópár táncost, köztük egy tanárt is, bár szerintem ő tanítványszerzés reményében engedte magát leszemezni. Inkább stage tangós, de az ölelése nagyon ott van. De nemcsak táncokban volt különleges az este. Az asztalunkhoz ugyanis teljes természetességgel leült Javier Di Ciriaco, a Sexteto Milonguero énekese. Végülis ő itthon van, én meg nem kaptam levegőt.. egyetlen egyszer sem táncolt egész este, csak pezsgőt rendelt, de állítólag kezdő tangós. Aztán volt még tombola, szülinapi táncok, bulitanda (rocky, salsa) és chacarera.

Szülinapi tánc

Rocky tanda

Chacarera

Fantasztikusan jó hangulat volt, én ilyenkor úgy vigyorgok, mint egy kisgyerek és kapaszkodom a kamerába. Hiába, el kell tenni ezeket a perceket későbbre.