Balaton Aires

Nád a házam teteje, teteje,
rászállott a cinege, cinege.
Hess le róla cinege, cinege, leszakad a teteje, teteje.
Ha leszakad mi lesz véle?
Sárga lábú cinege, cinege,
Hess le róla cinege, cinege, leszakad a teteje, teteje.

Mindszentkállán öt napon keresztül szólt a tangózene, folyt a tánc és a jó bor. A táncos leányok és legények messzi földről érkeztek a mulatságra, hogy eltanulják a tangó minden fortélyát. Ideje volt a nevetésnek és ideje a lágy ölelésnek. A tanulás mellett jutott idő bográcsvacsorára, kenyérdagasztásra, gombaszedésre, májusfa kitáncolásra, piacozásra, tóban úszásra és szabadtéri táncestre.

A pihenéshez egy gyönyörű paradicsomi kert nyújtott árnyat a tűző nap elől. A bográcsos egytálételhez fehér abroszos asztalokat vittek a kertbe, s körös körül fáklyákat gyújtottak. Az égen ezernyi csillag és a tejút világított. Az előző napok esőzése pedig megtette hatását, mind közül a legügyesebb egy hatalmas gombára lelt, melyből hetedhét országra szóló lakomát csaptak. Másikuk hajnalban csalánt szedni ment, hogy reggelire a kenyértésztába gyúrja, s megsüsse. A piacon nem győztek választani a sok száz szebbnél szebb portéka közül. Tán nem is volt olyan, aki ne tért volna haza jóféle háztájival.
Az esti táncmulatságon egyszer az egyikőjük, aki csodaszépen hegedült felmászott a háztetőre, s onnan muzsikált, lentről a többiek hallgatták. Amikor éjjelente elcsendesült a zene, a madarak énekét hallgatták, s csak akkor tértek nyugovóra, mikor a falubelieknek hajnalban már az ébredéshez harangoztak.
A Balaton partjára mesebeli falvakon, zsúpfedeles kis házak között kanyargott az út. A hűsítő vízben csak a bátrabbak úsztak, hogy felfrissüljenek a nagy hőségben. Mivel a helyi korcsma bezárt, sokszor Anna verandáján múlatták az időt. Felejthetetlen élmények voltak.
A májusfa kidöntéséhez a falubeliek ünnepséget rendeztek, melyre a tangósokat is meghívták egy közös körtáncra. Miután a fa földet ért a színes szalagokat a gyermekek leszedegették, hogy aztán odaadhassák szívük választottjának.

A tangó pedig áramlott reggeltől estig. A tanulni vágyók lelkesen gyakoroltak, míg a munka beérett. Az ötödik napon oly gyönyörűen lejtettek, hogy az egész falu a csodájukra járt.
Aki nem hiszi, járjon utána.

Történt 2013. nyarán az Antré Tánciskola Nyári Tangó Táborában, melynek Romvári Anna(néni) volt az angyala.

Lélekölelés

Van egy hely, ahol az ég és a föld összeér.. a lelkek táncolnak itt. A kis kapualjon keresztül egy meleg barátságos szobába érkezem. Körben emberek, senkit sem ismerek, leülök. Kotyog a kávéfőző, pogácsa kerül elő, még egy kis duruzsolás, aztán elkezdődik. Valaki mesélni kezd az életéről, a csoport hallgatja. Egy élethelyzeten szeretne túljutni, nem érti, hogy miért így történik vele a minden. Meglepődöm a nyíltságán, ő sem ismer senkit, mégis őszintén kitárulkozik és teljes bizalommal fordul felénk. A csoportvezető segít az összekuszálódott szálak kibogozásában és a szereposztást a mesélőre bízza. Körbenéz, végül engem választ: Te vagy én.

Felállok a szoba közepére, közben a mesélő tovább keresgél: Te vagy a párom. Te vagy a gyermekem. Te vagy az apám. Elkezdődik az élet játéka. Nézem a többieket, közeledem, távolodom, nem találom a helyem. Aztán végül lecövekelek az egyikőjük mellé és tiszta szívből érzem, hogy őt nagyon szeretem, pedig még a nevét sem tudom. Van akitől félek és van akit látni sem bírok. A csoportvezető közben rendezi a színt, behív még valakit, másokat leültet, nézzük meg, hogyan változik a dinamika. Az új szereplő belépése felzaklat, elkezd hevesen verni a szívem, azt érzem, hogy ő nagyon fontos nekem, de nem tudok mozdulni felé. A többiek is mozognak és érzésekről beszélnek. Van, hogy úgy érzem az a valaki a másik felem és olyan szorosan ölelem, hogy senki sem választhat szét minket. S van, hogy zsákutcába jutunk és a szoba két sarkában egymásnak háttal állva dacol két lélek egymással. Ilyenkor a csoportvezetőn a sor, hogy békítsen, feloldjon olyan blokkokat, amelyek talán még generációkkal korábban feszültek egymásnak. A mesélő előtt pedig tisztán megjelennek az összefüggések, már érti, hogy ki, mit és miért.

Sok dolgot tanulok ezáltal az életről. Rendeket, hogy mi alapján működik egy párkapcsolat, egy család, mit adnak tovább a családtagok és mi is az a családtudat. És ezen felül még eszembe jut a tangó. Két hónapja kényszerpihenőn vagyok, mert a bal bokám egyértelműen tudtomra adta, hogy márpedig mostantól csak oda hajlandó vinni, ahova szeretnék is menni. Emiatt nincs tangó és mégis van. A teremben a rám bízott szerepemtől függően odamehetek egy ismeretlenhez és megölelhetem. Átélünk együtt valamit, aminek a sodrásában vagyunk. Családállításon vagyok, de néha úgy érzem, hogy egy milongán.

"vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok te
vagy te vagy én vagy te vagy én vagy te vagy én vagy én vagyok" (MPSz)

Ölelésnap

Sok embert ölelek, mégsem tangó, mi az? Globális ölelésnap!
Kihagyhatatlan, hívom is Norbit, hogy háromkor megyünk a Borárosra ingyen ölelést osztogatni. Egyértelmű, hogy erre vele megyek, már akkor elterveztük, amikor pár éve barátok lettünk.

Kalandra fel, lelkesen érkezünk a helyszínre. A villamosmegállóban két ölelés-táblás srác ácsorog, keresik a többieket. Bandába verődünk, de o-óó 3 perc múlva perpatvar.. egy idős papa felháborodva kezd perlekedni velünk, amiért az intimitást az utcára visszük. Magyar ember mindenkivel három méter távolságot tart, itt nincs helyünk, menjünk oda, ahonnan jöttünk, minden bizonyára külföldiek vagyunk. Valahol olvastam, hogy az emberek akkor kiabálnak egymással, amikor lélekben már nagyon eltávolodtak egymástól ezért azt gondolják, csak úgy hallhatják meg egymást, ha felemelik a hangjukat. Ezért veszekednek hangosan az egymásra haragvók és ezért suttognak a szerelmesek. A kezdőjelenet filmbe illően folytatódott, miközben a bácsi kikelve magából ordítozott, egy kedves hölgy odajött hozzánk, hogy márpedig ő kér egy ölelést :)

Hamarosan megtaláltuk a többieket is, én kaptam profi sárga táblát (a sárga az ölelős csapat színe), Norbinak pedig gyorsan írtunk egyet. Kaptunk öleléskártyákat is osztogatni, íme:

A kiscsapat szétszéledt, hogy minél több ölelést vigyünk, adjuk, kapjunk. Nemvoltkönnyű. Napsütéses szombat délután az emberek szemlesütve siettek vagy ha ránk is néztek teljesen elképedtek. Hát ezek meg mit akarnak? Megbolondultak. Pontosan, "mert valamibe bele kell.." (SG)
De azért egész kulturáltan utasítottak el:
- Adhatunk egy ölelést?
- Köszönöm, nem!
- Rendben, azért szép napot!
- Köszönöm, nektek is!
Volt aki tovább rohant: Isten ments! Volt, aki meggyőzhető volt, méregetett minket, aztán: Üsse kő! Voltak, akik inkább egymást ölelték, adtunk is nekik kártyát. Volt, aki szégyenlősen bevallotta, hogy ő nagyon nem szereti, ha valaki hozzáér.

Időnként a szél hozott szófoszlányokat családoktól, akik a kapott kis kártyákról beszélgettek. Sikerült elindítani valamit. A hitetlenkedők megkérdezték mire jó az ölelés? Az ölelésnap vezetője, Kriszta lelkesen magyarázta, hogy jó a léleknek, egészséges és gyógyító ereje van. Egyszerűen jó!

Villamoson

Félidőben hűsöltünk egy kicsit. Fagyisütikávé, no meg élményfeldolgozás. Feltöltekezve a második félidő sokkal-sokkal jobban ment. Bátrabbak voltunk, szemeztünk, leszólítottunk, vidámkodtunk. Aztán már csak összegyűltünk hatkor, fotózkodtunk és szétszéledtünk.

Juc & Norb

Két dolgot is tanultam. Az egyik, hogy nagyon fontos, milyen a kisugárzásod: ha tényleg szeretnél kapni, akkor kapsz. A másik, hogy a senior korosztály sokkal nyitottabb és melegebb ölelésű, mint a korunkbeliek vagy a fiatalabbak. Mindenesetre fantasztikus élmény volt. Aki kedvet kapott csatlakozzon a facebookon az Országos Ölelés Napok :) csoporthoz, ahol minden hónapban hirdetnek ilyen megmozdulást.

Végezetül álljon itt kedvenc nótám és klipem, mert ölelni jó!

Varsótangó

A kiskacsa ezúttal tangózni készül Lengyelországba. És végre jön vele Bence is :) Itthoni keddi praktikán ismerkedtem meg egy lengyel fickóval, aki miután táncoltam vele s mondtam pár segítő szót, teljesen belelkesült és meghívott magához. Szívesen látnak csak menjünk. Csodálkoztam és nagyon megörültem. Emailt váltottunk, repjegyet foglaltunk és pár hónappal később a fagyos decemberben még Karácsony előtt Varsóba repültünk.

Kijött elénk a reptérre. Az út vidáman telt, az egyszavas lengyel-magyar szókincsem nagy sikert aratott, még Konradtól tanultam a legendás "Ech, życie, życie"-t, ami annyit tesz Istenem, Istenem (a życie önmagában életet jelent). És a híres "Az a szép, akinek a szeme kék" népdalunk is terítékre került, Bogdan kívülről fújta néhány sorát. Varsóba érve tiszta, meleg kis lakás várt, ami a hétvégére csak a miénk. Még mindig nem értem ezt az önzetlen vendégszeretetet.

Este taxival mentünk a pénteki milongára (Milonga "Na Chłodnej'), tisztára, mint Buenos Airesben. Egyszermostmár odahaza is taxival megyek milongára. Barátságos, tágas hely, a parkett szélén asztalok, a terem végében bárpult. Józene megy, csak slágerek, jól megválogatva. És táncolunk Bencével! :) A pultos nem érti a rozéfröccsöt, elővesz egy söröskorsót, belemér tizenkét cent rozét és mellé ad egy ásványvizes üveget. Kevesen vannak, de valahogy mégis jó hangulat van, a táncosok harmóniában vannak egymással, szép szinten táncolnak. A szemem rajtamarad néhány vezetőn, akikkel az este folyamán minden nehézség nélkül tudok táncolni. Udvariasak, szemezéssel kérnek fel és lengyelül szólnak hozzám, nem gondolják, hogy külföldi vagyok.

Nagy a közösség, csak Varsóban tizenöt tanárpáros tanít és heti tizenkét milonga van. Sok argentin tanár látogat hozzájuk, a lengyeleknek így nem kell Argentínába utazniuk. És meg is látszik a táncukon a fejlődés, pedig csak cirka tizenkét éve van tangó Varsóban. Az egyik párost órákig el tudnám nézni, mikor táncolok a fickóval nagy lazán mondom neki, te biztos tanár vagy és megjártad délamerikát. Csak mosolyog, mindenki ezt kérdezi tőle, de nem. A varsói egyetemen tanít európai jogot és esze ágában sincs a tangóra munkaként gondolni. Milyen igaza van. De átkozottul jó táncos. Egy másik srácnak meg a zeneiségétől olvadok el, aztán vigyorogva mondja, hogy Stefanics Petyától is tanult. Háteztéreztem :)
A milongaszervező kis rácsos fadobozzal járkál körbe, ha ráírod a neved a belépőjegyre és bedobod, milongabelépőt nyerhetsz vagy táncolhatsz egyet a partnereddel. Utóbbit a jogtanár partnere nyerte, de valamiért nem akart. Majdnem mindenkivel táncoltam, Bence meg bűvészkedett. Milonga után cetlikre írtuk fel egymás nevét, elmaradhatatlan. Nagyon jó kis este volt.

Szombat délután karácsonyi vásár. Sálsapkakesztyű, térkép lerajzolva, útnak eredünk. A szocreál kockaépületes városi külső elképesztő modernitást takar. A megállóban a bankkártyás automatából mágnescsíkos minijegyet nyomtatunk, a villamos percrepontosan közlekedik, digitális kijelző mutatja hol járunk. A téren műpálmafa díszeleg, ami így télen különösen szürreális.

Hatalmas séta a kivilágított óvárosban, aztán megérkezünk a vásárba. A töltött káposzta illatára Bence majdnem elcsábul, aztán mégsem, nincs hozzá tejföl, úgy meg nem az igazi. A lángos sütödéből magyar szót hallunk, megörülünk egymásnak, aztán végül a csokiba mártott gyümölcsöknél kötünk ki, lenyűgöző látvány. Visszafelé már hóesésben sétálunk.

Este a Milonga dosXcuatro-ra (2x4) megyünk, ami egy telep elhagyatott épületének legfelső emeletén van. Péntek este még több táncos is ezt a milongát ajánlotta, de úgy látszik mégis a másikat választották, mert megint családias maradt a hangulat. Azért végigtáncoltam az estét, a legjobb táncos ezúttal egy Jorge hasonmás fickó volt, akiről kiderült, hogy bűvész! Bencének teljes volt a boldogsága :)

Milonga dosXcuatro

Aztán megérkezett Bogdan is a másik milongáról (Złota Milonga), ami természetesen fantasztikus volt és rengetegen voltak. Az egyik lengyel tangós felajánlotta, hogy átvisz minket, nemsokára záróra, de legalább nézzük meg. Búcsúzkodtunk a többiektől, akik nem győzték megköszönni, hogy itt voltunk. Szóljunk ha megint jönnénk, van hely náluk és a barátaiknál. Mire átértünk már a másik helyen is csak néhányan voltak, de így is élmény volt. Ennek a milongának pedig van egy cicája, aki imád a táncosok között rohangálni :)

Złota Milonga

Annyira kedves itt mindenki, hogy nem akarunk vasárnap hazamenni. Mintha az időjárás is megérezné, akkora köd telepedik Modlin repterére, hogy nem engedik felszállni a gépeket. Mindenki várakozik. Szórakozottan figyelem az embereket, a nagy rohanásból most kénytelenek kizökkenni. Vagy törlik a járatot, aminek én titokban örülnék, mert akkor már húznám is a tangócipőt a vasárnapi Milonga “Comme Il Faut”-ra, vagy átirányítanak Varsó főrepterére, Chopin-re. Az utóbbi kártyát húztuk. A világvége után viszont a Wizz már csak a Chopin-re viszi az utasokat, betelt náluk a pohár Modlinnal kapcsolatban, ahol az ILS (Instrument Landing System) hiányában számtalan késésre és átirányításra kényszerült.

Lengyel, magyar - két jóbarát, együtt harcol, s issza borát. Ez így igaz, ahogy mondva vagyon. A magyar tangós leányokat és fiúkat tárt karokkal szeretettel várják Varsóban. Menjetek, tangózzatok, tartsuk meg e jó barátságot!

Februárban Varsóban tangómaraton lesz. Milongák Varsóban itt, milongák Lengyelországban emitt.

"Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki."

Endre az örök bohém

Mert mindig ott van az összes milongán, mert mindig jókedvű, vicces és mert mindig mer őrült lenni. Persze ez így nem igaz, de azért mégis.. ha valaki nem ért valamit vele kapcsolatban, Norbival mindig cinkosan összekacsintunk és röhögünk, értjük, mert ő "Endre". Persze valamikor mi sem értjük, de akkor is csak szét tárjuk a kezünket: Endre. Fogalom lett. Akkor is, ha most egy másik földrészen van.

Szóval Endru az a nagy helyzet, hogy azért hiányzol innen az itthoni milongákról, mert mindig is egy központi figura leszel. Motor, aki pörög a parketten akkor is, amikor a többiek már kidőltek. És amikor már alig várom, hogy a fájó talpaimmal milonga után hazavánszorogjak, akkor mindig összecsapod a tenyered, hogy Jutka, megyünk inni. És akkor menni kell, nem csak nekem, hanem azoknak is, akiket magaddal sodorsz :) Mielőtt bárki megszólna, természetesen nem csak kocsmatúrákról beszélek, hanem a hajnalban toborzott kenutúrákról (mondjuk a túra talán kissé túlzás) vagy csocsóról, grillezésről, színházról, hogy az entellektüel oldalát is megemlítsem és nagy ritkán óceán átrepülésről.

Most Andrénak hívják és az argentin milongákat hódítja sikerrel. Fejlődik, formálódik. És még onnan is szervezkedik, hogy az itthoniaknak jobb legyen a zeneisége. Jövő márciusban így Joaquín Amenábar hozza nekünk házhoz a "Tango Let's dance to the music!" című zseniális könyvére épülő zeneiség kurzusát. Nagyon várom már. Egész nyáron ezt olvastuk, hallgattuk, léptünk együtt ütemre és tapsoltunk táncteremben, munkahelyen, dunaparton.

Fanatikus tangóőrült és életművész. Belekezd bármibe, ami közelebb viszi a tangóhoz, legyen az jóga, pilates, balett, jazz és még ki tudja mi, ha meggyőzöd, hogy ettől fejlődik. Persze meggyőzni nem mindig könnyű, mert folyton makacskodik. Ellenben ha én makacskodom, simán meggyőz. Aztán meg kiderül, hogy igaza volt, mert nagyon jól ráérez a dolgokra, intuitív magasfokon.

Nagyon mélyről tud nagyon magasra menni. Néha nem bírom követni, de nem is mindig kell. Az biztos, hogy meghatározó személyiség, sokakat képes megmozgatni. Olyanban is lehetőséget lát, amiben más nem. És mindent nagyon komolyan tud venni, nem viccel, de a humorát azt sosem veszti el. Tekergő-csavargó, de mindig ott van, ahol lennie kell.

És idén talán életében először Endibácsi nyáron ünnepli a szülinapját :)

Tangó - nemtangó

Éjjel egyik, nappal másik. Melyik az igazi élet? Civilként irodába bújva szemlélem a körülöttem lévők életét, tangósként eltűnnek a határok, ismeretlenül táncolunk és ölelünk. Kintről hazatérve sokan kérdezik miezatangó, miezazőrület? Ja, jó neki van egy hobbija, amibe beleőrülhet. Mert valamibe bele kell.. nehéz szavakba formálni, hogy miért. Több, mint tánc. Az életforma meg már elcsépelt. Olyan energia, ami életben tartja, átszövi, összefogja a lelkeket. A tangó lelke... már megint elcsépelt. De hiszem, hogy benne van a mágia.

Ahogyan a hétköznapokban is. Csak ki kell mondanod: ma valami csodálatos dolog fog történni velem. És tényleg. Amikor először kimondtam, aznap este nyertem a Tango y Alma milonga tomboláján. Azelőtt soha, már öt éve gyűltek a tombolajegyek, emlékbe. Amik aztán persze egy tangós mélyponton mentek a szemétbe. Mert ilyen is van, a fenthez lent is kell legyél, nem lehetsz folyton inspirálva.

Az utcán szó nélkül elmegyek egy idegen mellett, de ha este a milongán felkér szavak nélkül táncolunk. Pedig nem tudok róla semmit. Ha az utcán leszólítana: Hölgyem megölelne? Valószínűleg igent mondanék, de vajon mindenki igent mondana? Ja, hát az attól függ... mégis mit visel, hogy néz ki, meg aztán hány éves? Azért csak úgy mégse... Ha belépünk valahova és egy kisbaba totyog felénk karját nyújtva meggondoljuk, hogy kicsoda ő vagy kérdés nélkül megérintjük, ölbe vesszük?

Sokszor ösztönösen cselekszünk, ilyenkor a tudatalattink működik, nem gondolkodunk. A tudatos világ már merevebb, sokaszabály. Mindent meggondolunk. De miért is? Mikor ölelünk tangón kívül? Ha valaki szomorú, ha örömhír ér, ha régi ismerőssel találkozunk. "Akkor, ha" feltételek. Kit ölelünk? "Azt, akit" feltételek. Hová lett ez az ösztönös mozdulat az életünkből?

Itthon lépten-nyomon előítéletekbe ütközöm. Ez ilyen, az meg amolyan. Mindenki megmondja a másiknak mit hogyan kéne, saját belső énünket önnön magunk elől is gondosan elrejtve. Ezért is lélegezhettem szabadon Argentínában, mert elfogadóak és határok nélkül játsszák az életet.

A filozofálás végtelen. Még arra jutottam, hogy óceánon innen és túl is megválogatjuk, hogy kivel táncolunk. Talán ez sem előítélet, bár itt is a fülembe cseng, na hát én aztán biztos nem fogok vele táncolni... inkább keressük a közös rezgést, kivel lehetnénk egy hullámhosszon.
Sokat gondolkodom ezen a conexión dolgon. Próbálgatom mindenkivel. Van, hogy nem vagyok formában és akkor nem megy. És van, hogy a partner bizonytalan, nem tudja hogyan-hová lépjen, vezessen. Ilyenkor nehéz igazán, hogyan válaszolj egy olyan kérdésre, amit a kérdező sem ért tisztán. Esetleg kérdezhetsz tőle te magad, amíg megtanul bátran kérdezni.

Egyre jobban látom, hogy a tangóérzés nem egyenlő azzal, hogy két nagyon jó táncos pörög egymással. Inkább egy olyan dimenzió, ahol két lélek közös húrokon rezdül. Szentimentálisan hangzik, de én ezt keresem. Szinttől, nemtől függetlenül. Hiszen lányokkal is nagyon jókat táncolok. Kérdés, hogy kinek mi a fontos, melyik húrokat rezgeted. Nekem az ölelésen túl a zeneiség a gyengém, dehát ez mindenkinek más. Tangón kívül ez olyan, mint amikor valakivel bármi jó, mert érzitek egymást. És utána még jobban feltöltődsz.

Hogy kit talál meg a tangó... nem lehet tudni. Aki befogadó a zenére, mozgásra, érzelmekre, érintésre. Vagy akinek szüksége van arra, hogy rámutasson mit kell megoldania az életében. Nemrég beszélgettünk közösen, hogy kinek mit jelent, milyen érzés, amikor kinyitja azt a bizonyos tangós dobozt. Talán ezekben vannak a válaszok.

Az enyém lemaradt: SZABADSÁG

Itthon az ölelésért

Pezsgek, mert itthon is jó. Sok minden történik a hazai tangós életben.

Kezdve ott, hogy Czidor Kati minden hónapban hazalátogat egy-egy hosszú hétvégére, hogy a magyar tangós lánykákat elindítsa egy olyan irányban, amitől kényelmesebb és tisztább lesz a táncuk. Az első alkalomra negyvenen jöttünk el, fele kezdő - fele haladó. Nagyon jó hangulatú volt. Női praktika, de két bevállalós milonguero is betekintést kért és kapott a szentélybe. Le a kalappal, nagy tisztelgés előttük, én többek között ezt hívom alázatnak. Tisztelet a tangó és mindkét nem iránt. Kipróbálom a másik oldalt, hogy megértsem a sajátomat, az övét, a kettőnkét.
Sokat tanultam és tovább mélyültem. Az órák után meg szeánszokat tartottunk, kinekhogyvolt. A fiúkhoz pedig hamarosan jön Bogdán Tiha :)

Amióta hazajöttem keddenként beindult a PracTanGo két fanatikus milonguera szervezésében. Imádom a helyet és egyre többen jönnek le gyakorolni, beszélgetni, társasági életet élni. Nagyon kell egy ilyen itthon. Ezekre a praktikákra a tangós lányok mindig kiszemelnek valakit, akitől lehet kérdezni és visz valamit a közösségbe. Legutóbb én is így vettem részt, s gondoltam legyen a PracTanGo-ból Sunderland practica. Fantasztikus élmény volt. Sokan eljöttek és kiváncsian várták mit hoztam Argentínából. Sétalépés közösen, majd fiúk-lányok külön, fiúknak séta, lányoknak gyakorlósorok, pont mint Carlos Perezéknél. Nagyon jó volt látni, ahogy mindenki elmélyülten sétál, koncentrál. A lányok nagyon lelkesek voltak, nem is akarták abbahagyni. A fiúknak még új volt, hogy csak sétálunk. Ilyenkor a testünk minden pontja él, lélegzik, mozog, ha elmerülünk benne szinte a végtelenségig el lehetne sétálni.

Fesztivál is volt, OktóberPest TangoFest. És már megint verseny. Indulni nem akartam, de az egyik legkedvencebb milonguerom kérésének nem tudtam ellenállni. Nem versenyzünk, csak táncolunk. Érzésből, mint a milongán. És jó volt. Nagyon jó. Más így résztvenni. Előtte az egyik párosból a fiú izgatottan kérdezett egy lépésről, hogyan is kell, mint egy vizsga előtt. Ez is az önfejlődés útja. Hogyan készülsz fel valamire és miért. Hogyan látod önmagad, hogyan látnak mások. Átengeded magad a pillanatnak vagy inkább megfelelni akarsz.

Végtelen ölelés

A fesztivál egyik záró mozzanata nagyon nemes kezdeményezés volt, Láthatatlangó, vagyis tangó látássérülteknek. Sokan összegyűltünk, többen is, mint akikről az egész szólt. Érződött valamiféle visszafojtott bizsergés a levegőben. Élményadás, de hogyan? Budai Laci és Pirity Andi olyan odaadással és empátiával fogadta a Vakok Intézetéből jött lelkes embereket, hogy magam is meghatódtam. Minden látássérült kapott egy látó tangóst. Kontakpontok, séta, egymásra figyelés. És bizalom mindenek felett. Laci az óra végén el is mondta, hogy rég látott táncosokat ennyire elmerülni. Mert hogy nekünk látóknak az a problémánk, hogy látunk és az ingerek elvonják a figyelmünket az érzésekről. Mély választóvonal ez a két világ között.

Végül pedig Buenos Aires Budapestre költözik, az Escuela de Tango de Buenos Aires a minap nyitotta meg kapuit. Zentay Vivien és Nestor Pellicciaro a sétáról, tartásról tartottak órát spanyolul-magyarul, végül pedig egy tangót is eltáncoltak a Nada-ra Mercedes Sosa-tól. Izgalmas élmény volt :)

 

Egyszóval jó itthon. Más élmények, olyanok, amikre nem is számítottam.