Kihagyhatatlan, hívom is Norbit, hogy háromkor megyünk a Borárosra ingyen ölelést osztogatni. Egyértelmű, hogy erre vele megyek, már akkor elterveztük, amikor pár éve barátok lettünk.
Kalandra fel, lelkesen érkezünk a helyszínre. A villamosmegállóban két ölelés-táblás srác ácsorog, keresik a többieket. Bandába verődünk, de o-óó 3 perc múlva perpatvar.. egy idős papa felháborodva kezd perlekedni velünk, amiért az intimitást az utcára visszük. Magyar ember mindenkivel három méter távolságot tart, itt nincs helyünk, menjünk oda, ahonnan jöttünk, minden bizonyára külföldiek vagyunk. Valahol olvastam, hogy az emberek akkor kiabálnak egymással, amikor lélekben már nagyon eltávolodtak egymástól ezért azt gondolják, csak úgy hallhatják meg egymást, ha felemelik a hangjukat. Ezért veszekednek hangosan az egymásra haragvók és ezért suttognak a szerelmesek. A kezdőjelenet filmbe illően folytatódott, miközben a bácsi kikelve magából ordítozott, egy kedves hölgy odajött hozzánk, hogy márpedig ő kér egy ölelést :)
Hamarosan megtaláltuk a többieket is, én kaptam profi sárga táblát (a sárga az ölelős csapat színe), Norbinak pedig gyorsan írtunk egyet. Kaptunk öleléskártyákat is osztogatni, íme:
A kiscsapat szétszéledt, hogy minél több ölelést vigyünk, adjuk, kapjunk. Nemvoltkönnyű. Napsütéses szombat délután az emberek szemlesütve siettek vagy ha ránk is néztek teljesen elképedtek. Hát ezek meg mit akarnak? Megbolondultak. Pontosan, "mert valamibe bele kell.." (SG)
De azért egész kulturáltan utasítottak el:
- Adhatunk egy ölelést?
- Köszönöm, nem!
- Rendben, azért szép napot!
- Köszönöm, nektek is!
Volt aki tovább rohant: Isten ments! Volt, aki meggyőzhető volt, méregetett minket, aztán: Üsse kő! Voltak, akik inkább egymást ölelték, adtunk is nekik kártyát. Volt, aki szégyenlősen bevallotta, hogy ő nagyon nem szereti, ha valaki hozzáér.
Időnként a szél hozott szófoszlányokat családoktól, akik a kapott kis kártyákról beszélgettek. Sikerült elindítani valamit. A hitetlenkedők megkérdezték mire jó az ölelés? Az ölelésnap vezetője, Kriszta lelkesen magyarázta, hogy jó a léleknek, egészséges és gyógyító ereje van. Egyszerűen jó!
 |
| Villamoson |
Félidőben hűsöltünk egy kicsit. Fagyisütikávé, no meg élményfeldolgozás. Feltöltekezve a második félidő sokkal-sokkal jobban ment. Bátrabbak voltunk, szemeztünk, leszólítottunk, vidámkodtunk. Aztán már csak összegyűltünk hatkor, fotózkodtunk és szétszéledtünk.
 |
| Juc & Norb |
Két dolgot is tanultam. Az egyik, hogy nagyon fontos, milyen a kisugárzásod: ha tényleg szeretnél kapni, akkor kapsz. A másik, hogy a senior korosztály sokkal nyitottabb és melegebb ölelésű, mint a korunkbeliek vagy a fiatalabbak. Mindenesetre fantasztikus élmény volt. Aki kedvet kapott csatlakozzon a facebookon az Országos Ölelés Napok :) csoporthoz, ahol minden hónapban hirdetnek ilyen megmozdulást.
Végezetül álljon itt kedvenc nótám és klipem, mert ölelni jó!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése