Itthon az ölelésért

Pezsgek, mert itthon is jó. Sok minden történik a hazai tangós életben.

Kezdve ott, hogy Czidor Kati minden hónapban hazalátogat egy-egy hosszú hétvégére, hogy a magyar tangós lánykákat elindítsa egy olyan irányban, amitől kényelmesebb és tisztább lesz a táncuk. Az első alkalomra negyvenen jöttünk el, fele kezdő - fele haladó. Nagyon jó hangulatú volt. Női praktika, de két bevállalós milonguero is betekintést kért és kapott a szentélybe. Le a kalappal, nagy tisztelgés előttük, én többek között ezt hívom alázatnak. Tisztelet a tangó és mindkét nem iránt. Kipróbálom a másik oldalt, hogy megértsem a sajátomat, az övét, a kettőnkét.
Sokat tanultam és tovább mélyültem. Az órák után meg szeánszokat tartottunk, kinekhogyvolt. A fiúkhoz pedig hamarosan jön Bogdán Tiha :)

Amióta hazajöttem keddenként beindult a PracTanGo két fanatikus milonguera szervezésében. Imádom a helyet és egyre többen jönnek le gyakorolni, beszélgetni, társasági életet élni. Nagyon kell egy ilyen itthon. Ezekre a praktikákra a tangós lányok mindig kiszemelnek valakit, akitől lehet kérdezni és visz valamit a közösségbe. Legutóbb én is így vettem részt, s gondoltam legyen a PracTanGo-ból Sunderland practica. Fantasztikus élmény volt. Sokan eljöttek és kiváncsian várták mit hoztam Argentínából. Sétalépés közösen, majd fiúk-lányok külön, fiúknak séta, lányoknak gyakorlósorok, pont mint Carlos Perezéknél. Nagyon jó volt látni, ahogy mindenki elmélyülten sétál, koncentrál. A lányok nagyon lelkesek voltak, nem is akarták abbahagyni. A fiúknak még új volt, hogy csak sétálunk. Ilyenkor a testünk minden pontja él, lélegzik, mozog, ha elmerülünk benne szinte a végtelenségig el lehetne sétálni.

Fesztivál is volt, OktóberPest TangoFest. És már megint verseny. Indulni nem akartam, de az egyik legkedvencebb milonguerom kérésének nem tudtam ellenállni. Nem versenyzünk, csak táncolunk. Érzésből, mint a milongán. És jó volt. Nagyon jó. Más így résztvenni. Előtte az egyik párosból a fiú izgatottan kérdezett egy lépésről, hogyan is kell, mint egy vizsga előtt. Ez is az önfejlődés útja. Hogyan készülsz fel valamire és miért. Hogyan látod önmagad, hogyan látnak mások. Átengeded magad a pillanatnak vagy inkább megfelelni akarsz.

Végtelen ölelés

A fesztivál egyik záró mozzanata nagyon nemes kezdeményezés volt, Láthatatlangó, vagyis tangó látássérülteknek. Sokan összegyűltünk, többen is, mint akikről az egész szólt. Érződött valamiféle visszafojtott bizsergés a levegőben. Élményadás, de hogyan? Budai Laci és Pirity Andi olyan odaadással és empátiával fogadta a Vakok Intézetéből jött lelkes embereket, hogy magam is meghatódtam. Minden látássérült kapott egy látó tangóst. Kontakpontok, séta, egymásra figyelés. És bizalom mindenek felett. Laci az óra végén el is mondta, hogy rég látott táncosokat ennyire elmerülni. Mert hogy nekünk látóknak az a problémánk, hogy látunk és az ingerek elvonják a figyelmünket az érzésekről. Mély választóvonal ez a két világ között.

Végül pedig Buenos Aires Budapestre költözik, az Escuela de Tango de Buenos Aires a minap nyitotta meg kapuit. Zentay Vivien és Nestor Pellicciaro a sétáról, tartásról tartottak órát spanyolul-magyarul, végül pedig egy tangót is eltáncoltak a Nada-ra Mercedes Sosa-tól. Izgalmas élmény volt :)

 

Egyszóval jó itthon. Más élmények, olyanok, amikre nem is számítottam.